|
Fischer Iván:
Fischer Iván az 1983-ban történt alapítás óta a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója. Korábban művészeti igazgatója volt a Kent Operának, zeneigazgatója a Lyoni Operának és vezető karmestere a washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekarnak.
A BFZ és Fischer Iván közötti, ma már világhírű partneri kapcsolat a komolyzene utóbbi 25 évének egyik legnagyobb sikertörténete. Fischer számos reformot vezetett be, intenzív próbamódszereket, kamarazenélést honosított meg, amely minden zenekari tag számára biztosítja a kreatív munka lehetőségét. A Fesztiválzenekarra külföldi koncertturnéi, a Philips és a Channel Classics kiadók gondozásában megjelent lemezei révén a nemzetközi zenei élet minden idők egyik legsikeresebb magyar kulturális intézményeként tekint, Fischer Ivánt pedig a világ legújítóbb és leginspirálóbb zenekarvezetői között tartják számon.
Számos új koncertformát talált ki és honosított meg, többek között az évtizedek óta töretlenül sikeres kakaókoncerteket kisgyerekeknek, a meghirdetett műsor nélküli titok-koncerteket, a beszélgetéssel egybekötött egyforintos koncerteket, a Hősök terén tartott nagyszabású szabadtéri hangversenyeket, a szcenikus elemekkel kibővített koncerttermi operaelőadásokat. Több fesztivál alapítása fűződik a nevéhez, így a kilencvenes évek nyári barokk zenei fesztiválja és a 2005-ben elindított Budapesti Mahler Ünnep, amely lehetőséget nyújt új művek rendelésére és bemutatására is.
Vendégkarmesterként Fischer Iván a legrangosabb zenekarokkal dolgozik. Több mint tíz alkalommal vezényelte a Berlini Filharmonikusokat, évente két hetet tölt a Concertgebouw Zenekarral. Az Egyesült Államokban rendszeresen dolgozik a New York-i Filharmonikusokkal és a Clevelandi Zenekarral.
Operaházi fellépéseit (Bécs, Párizs, London stb.) mindig jelentős nemzetközi figyelem kíséri. Párizsi Varázsfuvolája gyakran látható a Mezzo tévécsatornán, a Glyndebourne-i Fesztiválon 2006-ban általa vezényelt Così fan tutte előadás DVD-n is nagy siker. Saját rendezésében Budapesten bemutatta Mozart Figaro házassága és Don Giovanni című operáit. Az utóbbi produkciót több országba is meghívták. Lemezfelvételeit számos nemzetközi díjjal tüntették ki.
A világhírű karmester budapesti zongora-, hegedű- és csellótanulmányok után a Bécsi Zeneakadémián tanult, Hans Swarovsky karmesterosztályában. Intenzíven foglalkozott a régi zene előadásmódjával, két évig Nikolaus Harnoncourt asszisztense volt.
Az utóbbi években zeneszerzőként is bemutatkozott, műveit előadták az USA-ban, Svájcban, Ausztriában, Hollandiában és Németországban. 2005-ös amszterdami első szerzői estjét egy újabb követi 2011 februárjában.
Alapítója a Magyar Mahler Társaságnak, patrónusa a Brit Kodály Akadémiának. Göncz Árpád a Magyar Köztársaság Elnökének Arany Emlékérmével, a Davosi Világgazdasági Fórum Kristály-díjjal tüntette ki. A francia államtól Chevalier des Arts et des Lettres címet, a magyar államtól Kossuth-díjat kapott. Budapest díszpolgára.
A művekről:
"A darab kisérlet arra,hogy felidézze az antikvitás egykor sikeres Dionysos kultuszának néhány rituális eseményét és szellemiségét, melyek a mai napig hatnak kultúránkra és ami igen sokat köszönhet neki, ha mást nem is, de például a színházat. Ezzel az időszakkal az évszázadok folyamán sokan foglalkoztak, de ez a mostani zene szándékában annyiban más, hogy támaszkodik az ógörög zeneelméletre és bár nem énekelt darab, bizonyos antik szövegekre is. Szó sincs rekonstrukcióról, ami egyébként is lehetetlennek tűnő feladat és talán ma nem igazán érdekes, de az a zenei teljesítmény, amit az antik görög kor megvalósított, mintegy sorvezetőnként funkcionálhat a megidézésben.Tudásunk erről, mint megmaradt emlékeink, töredékesek és megfejtésük minden eredmény ellenére bizonytalan, ezért igen szabad az a tér, amiben mozoghat a szerző. A darab több tételből áll: mindegyikük egy-egy rítust jelenít meg, a fallikus menetttől az áldozat felajánláson keresztül a végső dionysosi őrjöngésig. Hangzásában és zenekarkezelésében alapvetően mai, a hagyományt csak mint mögöttes szervezőerőt használja." (Melis László)
Az "Éj dala" („Lied der Nacht”) kiegészítő elnevezést is kapott darabot Mahler 1905-ben Bécsben komponálta. Az öt tételes mű (a két monumentális szélső tétel három rövidebb tételt fog keretbe, míg a középső Scherzót egy-egy „éji zene” veszi közre) egy hosszú, de mégis örömteli utazás története a sötétségből az éltető fény felé. "Egy hányatott sorsú sokat próbált ember búcsúszava e méreteiben és felfogásban egyaránt hatalmas orkesztrális alkotás. Másfélóra hosszat öntötték magukból a hangok áradatát a kürtök, vonók, ütő, fúvó hangszerek. A költő mintha érezte volna, hogy fogytán a hátralevő ideje, egy lélegzetre ki akarta fejezni lelke egész tartalmát. Mindaz a rengeteg mondanivaló, ami túlfűtött agyát, hajszolt idegeit feszegette, összezsúfolva, sokszor csiszolatlanul, formátlanul zuhog át a zenekar zsilipjein. A kételkedés, kíméletlen gúny, fájdalom, ellágyulás száz hangon, száz változatban zakatol, jajgat, de a szenvedés, a túlhajtott nervozitás lamentációját egyre megszakítja, elnémítja az élet szeretetének, az erőtudatnak hatalmas harmóniákban kifejeződő demonstrációja." Bálint Aladár írt így Mahler 7. szimfóniájának magyarországi bemutatójáról a Nyugat 1916/23. számában. (Első BFZ előadás)
|
