Váltás mobil nézetre
Messiaen: Turangalîlá-szimfónia

Messiaen: Turangalîlá-szimfónia

„A turangalîlá szanszkrit szó, (…) jelentéstartalma igen gazdag. Lîlá szó szerint annyit jelent: játék, de Istennek világmindenségben folytatott játéka értelmében a teremtés játéka, a pusztítás és újjáteremtés játéka, az élet és halál játéka. Lílá ugyanakkor a Szerelmet is jelenti. Turanga az idő, ahogy rohan, mint a vágtató ló, az idő, ahogy pereg, mint homokórában a homok. Turanga a mozgás és a ritmus. Turangalîlá tehát egyszerre mindent jelent: szerelmi dalt, himnuszt a boldogsághoz, időhöz, mozgáshoz, élethez és halálhoz” – írja a címről a komponista, aki szerint a mű „az idő, a ritmus hatalmas polifóniája”.

A tíz tétel sorozata nem alkot lineárisan elmesélhető cselekményt, sokkal inkább a szerelemről és a halálról szóló szürreális meditációk füzéréről van szó. A műnek három „főszereplője” van: a nagyzenekar, a szólózongora és az ondes Martenot. A zenekar a terepe a legfontosabb zenei eseményeknek, amit a zongora improvizatív, madárhang jellegű effektusai színeznek.

Az ondes Martenot (egy Maurice Martenot által 1929-ben feltalált különleges elektronikus hangszer) rendkívüli hangterjedelmével, folyamatos glisszandóval, a legnagyobb zenekaron is átütő éles, mégis emberi hangszínével afféle isteni figuraként veszi ki a részét a zenei történésekből.

A nagyszabású, majd másfél órás, hatalmas apparátuson megszólaló szimfóniára Serge Koussevitzky és zenekara, a Bostoni Szimfonikus Zenekar adta a megbízást. (Évekkel korábban ők rendelték meg Bartóktól a Concertót is.) Az 1946 és 1948 között írott mű 1949. decemberi, bostoni ősbemutatóját azonban nem Koussevitzky, hanem fiatal pályatársa, Leonard Bernstein dirigálta.

Olvassák el Fischer Iván gondolatait a műről blogunkon, a LeGatón!

Kapcsolódó videók


A sorozat koncertjei

Nem találta, amit keres? Kérdése van egy koncerttel kapcsolatban?

Írjon nekünk a bfofound@bfz.hu címre vagy hívjon a +36 1 489 43 30 telefonszámon!