Váltás mobil nézetre
zsolnay

Nagy sikerrel zárult vasárnap a második alkalommal megrendezett Zeneszüret nevű fesztivál Pécsett. Minden jegy elkelt a Fesztiválzenekar által bemutatott Britten Noé bárkája című operára. Imádta a pécsi közönség Malcolm Bilsont, a fortepiano mesterét, ahogy Ilya Kondratiev zongoraművész is elkápráztatta a publikumot. Ám a Kodály Központbeli koncerteken kívül számos különös, unikális esemény is volt, ilyen volt például a Hangcsapda.

A múlt héten Pécsen végigsöpört komolyzenei cunami programfüzetében a sok hazai és külföldi sztár neve mellett meghúzódott egy program, a Hangcsapda című, melyről csak annyit árultak el, hogy a szervezők csapdába ejtettek egy halom érzést, hangot, képet, varázslatot, misztikus lényt és beleszórták mindet egy zenével, hanggal átszőtt labirintusba. Na, gondoltuk ezt kár volna kihagyni, ráadásul még ingyenes is volt a program. Egyszerre csak egy fő mehetett végig a kalandos úton, mely este a Zsolnay-Negyed ismert, és a látogató elől általában elzárt részein vezetett. Egy gitáros fiú fogadott a megbeszélt helyen, kedélyesen elbeszélgettünk, majd megindultunk a negyed belseje felé.

Egy ponton elbúcsúzott, mondta, innen már nem kísérhet tovább. Tétován álltunk az egykori gyárudvar szélén, ám a fiú megnyugtatott, nem kell félni, mindig kapunk jeleket. Néhány másodperc múlva trombitaszóra lettünk figyelmesek. Elindultunk a hang irányába, s legnagyobb meglepetésünkre egy egész rézfúvós quartettet pillantottunk meg egy kapualjban. Aztán, ahogy beléptünk egy árkádiai hangulatú udvarba, egy balettos pár lejtett boldog táncot, antik szobrok között.

A lány kézen fogott, s a következő stáció felé irányított, itt egy vidám lakodalomba csöppentünk, ahol táncba invitáltak bennünket, majd egy “angyal” hatalmas szárnyaival burkolt be bennünket. Semmit nem láttunk a fehér vászontól, de kívülről emberek vettek körül, boldogan suttogtak, és csemegéket kínáltak. Végül némi közjáték után egy pincében találtuk magunkat, valaki játszani hívott, majd a sötétben botorkálnunk kellett egy fénylő ajtó felé, különös hangok szűrődtek mindenünnen… Egy öregember kért segítséget tőlünk, aztán bekötötték a szemünket, egy saroglyára fektettek, majd gyászdalt énekelve vinni kezdtek. Ezzel az úttal ért véget a kalandozás. Eltartott egy darabig, míg ráeszméltünk, hogy a Hangcsapda hol sötét, hol tündöklő életen vezetett át bennünket, ahol átélhettük az első szerelemtől a kiszolgáltatott öregségig, a második gyermekkorig az élet szakaszait, egészen az utolsó útig, mindezt különös zenékkel kísérve. Néha félszegen, néha önfeledten bekapcsolódva a játékba, néhol kínosan érezve magunkat, néha egy kicsit talán félve követtük utunk kísérőit, irányítóit. Csakúgy, mint az igazi, nagybetűs életben. Ez volt az egyik legérdekesebb, legemlékezetesebb fürt az idei Zeneszüreten.

Persze voltak könnyedebb pillantok is, ilyen volt a Három tenor koncertje, vagy a Bárzongorista verseny győzteseinek bemutatkozója. Ez utóbbi adta felfrissülés jól is esett a hangcsapdás kalandozás után.

A Zeneszüret egyik legkiemelkedőbb, legnépszerűbb előadása a Budapesti Fesztiválzenekar egyik legújabb bemutatója, Britten gyermekoperájának, a Noé bárkájának a bemutatója volt, Cser Péter, Bakos Kornélia, Domahidy László főszereplésével. Rendezte és vezényelt Philipp György. A Fesztiválzenekar nagyszabású, oktatási projektje a budapesti Művészetek Palotájában, és a pécsi Kodály Központbeli bemutató után iskolákban vendégszerepel csupán. A világ egyik legmagasabban jegyzett zenekarának célja, hogy az iskolásoknak házhoz vigye ezt a kedves, mókás történetet, s rajta keresztül szerettesse meg a komoly zenét, az operát. A darab különlegessége, hogy nemcsak gyerekeknek szól, hanem gyermek szereplők által szólal meg. Philipp György rendező és karmester mindent megtett, hogy valódi interaktív előadás szülessen.

A darab első felében három korált azon melegében be is tanított a közönségnek, melyeket az előadás meghatározott pontján el kellett énekelnünk. Nem mintha a Zeneiskolák Országos Szövetsége által szervezett gyerekkarnak szüksége lett volna a mi segítségünkre. De Philipp nem elégedett meg ennyivel, a közönségnek kellett imitálni előbb csettintgetéssel, majd halk, később hangos tapsikolással az egyre sűrűbb esőt, sőt a villámlást, és lábdobogással az égzengést is. A koncertközönség is jól vette a feladatokat, de a gyermek publikum számára bizonyára még inkább lehetőséget adott a műhöz, a zenéhez való közelebb férkőzéshez. Hogy megtanulja, megtapasztalja, nem valami unalmas, és felnőttes dolog a szimfonikus muzsika.

A Zeneszüretnek is hasonló a filozófiája, elvinni a muzsikát a legkülönbözőbb korosztálynak, közönségréteghez. Nem csoda hát, hogy a pécsi különleges szüreti mulatság az egész várost megmozgatta, már délelőtt tíz órától kirakodó vásár várta a nagyérdeműt. Délben a bazilika harangja mellett, ezen a héten zongoraszó szórakoztatta a járókelőket. Kora délutántól pedig már koncertek, hangszerbemutatók, zenés filmvetítések nemesítették meg az őszi napokat.

Létszámcsökkenés várható a ZSÖK-ben

Tíz-húsz százalékos leépítések várhatók a Kodály Központot, a Zsolnay-Negyedet, a római emlékeket, a Művészetek Házát irányító Zsolnay Örökségkezelő Kht-ban (ZSÖK), értesült lapunk. Információnkat Márta István ügyvezető sem cáfolta, bár ő racionalizálásról beszélt. Márta szerint jól prosperál a Zsolnay Negyed és Kodály Központ, teljesíteni tudják az Unió által elvárt látogatószámot, és a tervezett saját bevételeket is. Igaz a Zsolnay Kulturális Negyedben ezt elsősorban az oda beköltözött intézmények termelik meg.

Népszava Online, Hamvay Péter