Váltás mobil nézetre
GUSTAV MAHLER

Budapesti Fesztiválzenekar, Fischer Iván

Ez a csodálatos világ valami nagyon pozitívat hordoz magában: folyamatosan változik. Vagyis a nagy muzsikusok továbbra is a zenével foglalkoznak, minden hadonászás ellenére, ami körülöttünk folyik. Miközben egy kis belterjes társaság önmagának gratulál az “éleslátásához” abban, hogy kedvenc gyermekét, Dude”-ot (azaz Gustavo Dudamelt) az “év muzsikusának” (!!!) választja, az igazi nagyok folytatják pályájukat, amely valóban nyomot hagy majd.

Kénytelen vagyok megemlíteni “Dude”-ot és talpnyalóit, akik fenomént csináltak belőle (megjegyezve, hogy ez persze egy nagyon tehetséges fickó, akinek először is az volna a dolga, hogy finomítsa/fejlessze kiváló adottságait), s ajánlani nekik, hallgassanak meg egy másik Mahler Elsőt, azt a művet, amelynek venezuelai változata annyira elbűvölt egy-két tudatlant.

Fischer Iván – akárcsak Manfred Honeck, csak még jobban – visszaállítja a mércét: formátuma, és főképp hangzásvilágának pontossága lenyűgöző olvasata a műnek. Vessék össze a fent említettnek a mesterkélt Kraftig bewegt-jét, amely Fischernél igazi hangzásként jelenik meg. Csodálják meg a harmadik rész középrészében az ütősök munkáját, az átmenet emócióját, a hegedűk kicentizett cantabile frazeálását a fináléban, a tökéletesen kiegyensúlyozott, átgondolt, “alt-wienerisch” portamentókat.

Nem tudom, Fischer mennyi időt tölt a felvételei előkészítésével és átgondolásával, de az biztos, hogy semmit nem bíz a véletlenre. Mindebből, egy ihletett hangmérnök segítségével, az SACD legszebb Titán szimfóniáját varázsolja elő.

Christophe Huss