Váltás mobil nézetre
A Budapesti Fesztiválzenekar a Festival Hallban

A Gramofon szerkesztősége és kiadója – a felkért szakkritikusok, a nemzetközi tanácsadó testület javaslata és a zsűri döntése alapján – a 2012. év legjobb magyar klasszikus zenei CD-jének a Budapesti Fesztiválzenekar lemezét választotta, amelyen Igor Stravinsky nagyzenekari művei hallhatók, Fischer Iván vezényletével. A felvétel a holland Channel Classics gondozásában jelent meg.

Az alábbiakban közöljük Zay Balázsnak a lemezfelvételről írott kritikáját, amely a Gramofon 2012 tavaszi számában látott napvilágot.

Stravinsky zenekari művei (Tavaszi áldozat, A tűzmadár – szvit, Scherzo a la Russe, Tango No. 72). Budapesti Fesztiválzenekar, Fischer Iván

A Budapesti Fesztiválzenekar töretlenül őrzi elért magas színvonalát, és csiszol, finomít teljesítményén. Ennek tanúsága új Stravinsky-lemezük is. Lehet meglepni a sokszor lemezre vett Tavaszi áldozattal? Úgy, hogy az előadás inkább alapos, semmint szakadár? A CD szerint lehet. Épp Fischer Ivánnak és együttesének való darab ez, hiszen csak nagyon alapos felkészüléssel adható elő megfelelőképpen – amikor az egyes zenekari tagok szólista-szinten teljesítenek. Fischer interpretációja finom felbontású: sikerült megragadnia a mű sejtelmes, archetípusos világát, az erők mélységben mozgását, így a bontakozó alaphang-részek lassú morajlásukban is izgalmasak, látszat-egyensúlyukban is feszültséggel teljes haladásúak. A hangzás kerüli az élességet, a zenekartól megszokott puhaság e mű előadásában is megjelenik; persze a sikolyszerű, kemény, durva részek megfelelően kiemelkednek. Hogy ez objektív vagy szubjektív előadás-e, nem tudnám megmondani, mert mindkettő. Mindenesetre nem boulezi hűvösséggel objektív. Azt is hallani vélem benne, ami Fischer Iván Schubert-előadásait teszi naggyá: hogy jól megérzi a dallamok szépségét. Schubert és Stravinsky? Ráadásul a Tavaszi áldozat? Ebben a tekintetben igen, hiszen a Sacre tele van jól kibontható dallammal, harmóniával. A tűzmadár-szvit jó példa a romantikusabb hangzás keretek közt tartott, kontrollált kifejezésére. A lemezt a Scherzo a la Russe szerzői zenekari letétje és a Tango No. 72 Felix Guenther hangszerelte, a szerző által jóváhagyott verziója követi. Más világ, mint a balettek, ugyanakkor érdekes, hiszen orosz és amerikai tánc egymás után – és mennyire más táncok, mint a hajdani pogány rítus. A felvétel hangminősége is kiváló.