Váltás mobil nézetre
solsoists

A csendes hazaszeretet híve Fischer Iván, és azt hiszi, a nagyon hangos hazaszeretet gyakran a gyűlölködés jele, amitől óva intene mindenkit. Szerinte lehet úgy is szeretni a hazát, a nyelvet, hogy valaki nem ezt hangoztatja folyton, hanem ehelyett hasznos dolgokat tesz.

Úgy véli, a felerősödő a rasszizmus, a gyűlölködés, a bűnbakképzés olyan dolgok, amikkel egyáltalán nem jó együtt élni, s mindenkinek kutya kötelessége, hogy az indulatokat ne tovább szítsa, hanem enyhítse. A Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatóját, a világhírű karmestert január 20-án 60. születésnapján Dortmundban köszöntik egy fesztiválon.

- Az utóbbi években volt olyan, amikor a születésnapját itthon ünnepelte?

- Előfordult, de most, hogy ezt szóba hozza, a tíz évvel ezelőtti születésnapom jut eszembe, amikor szintén turnén voltunk a zenekarral. A próba végén meglepetésként betoltak egy hatalmas születésnapi tortát és az együttes basszus-harsonása direkt erre az alkalomra komponált egy születésnapi fanfárt, amit a zenekar eljátszott nekem. Igazán megható volt és ráadásul akkora volt a torta, hogy az egész zenekarnak jutott belőle.

- A mostani, 60. születésnapját Dortmundban ünnepli majd, s egy mini fesztivál is szerveződött ebből az alkalomból. Hogyan jött ez létre?<BR><P>

- A véletlen hozta az egészet. Dortmundból érkezett felkérés egy Bartók-fesztivál megszervezésére és kiderült, hogy ez az esemény éppen egybeesik a születésnapommal. A műsorban Haydn és Sztravinszkij művei is elhangzanak, de a mini fesztivál középpontjában Bartók életműve áll. A rendezvény házigazdája a Fesztiválzenekar lesz, de sok kedves vendéget köszönthetünk majd a fellépők körében, például Jandó Jenőt, Kelemen Barnabást, Kokas Katalint, sőt bemutatkozik Balogh Ádám fiatal zongorista is, aki a zeneiskolák számára meghirdetett vetélkedőnkön tűnt fel. Nagyon szeretünk Bartókot játszani. Azt tapasztaljuk, hogy Bartók 50-60 évvel ezelőtti jeges fogadtatása mára már “elolvadt”, az egész világon egyre inkább szeretik.

- Beszélt a tíz évvel ezelőtti születésnapról. Lélektanilag mennyiben más a mostani 60. születésnap feldolgozása?

- Nem érzek semmiféle különbséget a kettő között. A 30. születésnap kissé megrázó volt számomra, azt gondoltam, most jön az öregkor, de tévedtem. Azóta nincs ilyen érzésem. Mindennap a jelenben élek.

- Korábban egy alkalommal nyílt levelet írt politikusoknak, hogy vásároljanak zenekari bérletet. Mostanában újra eljött a nyílt és olvasói levelek, petíciók ideje. Több művész, köztük például Schiff András a Washington Postban ilyen formán tiltakozik a Magyarországon zajló különböző kormányzati és közéleti megnyilvánulások ellen – idegengyűlöletet, rasszizmust és cenzúrát emlegetve. Mi a véleménye ezekről a gesztusokról?

- Schiff András nagyon jó barátom, egy rendkívüli muzsikus, aki általában nagyon pontosan szokta látni a dolgokat. Ha ő ijesztőnek ítél bizonyos magyarországi jelenségeket, a gyűlölködést és a rasszizmust, akkor ez nagyon komolyan veendő és megfontolandó szempont. Schiff nagyon erős erkölcsi értékrenddel rendelkező ember, akire mindenképp figyelnünk kell. Akinek helyén van a szive, az elgondolkodik ezeken a problémákon, és azon, tehet-e valami hasznosat.

- Ön nem gondolt arra, hogy kiálljon és felhívja a veszélyekre a figyelmet?

- Talán alkati, talán foglalkozási ártalom, de nekem mindig az az első gondolatom, hogy milyen jó sülhet ki az egészből. Nem érzek késztetést arra, hogy panaszkodjak, háborogjak. De az erősen foglalkoztat, hogy egy nagyon bonyolult korszak miként vezethet valamiféle megtisztuláshoz, ami az emberek számára kifejezetten jót hozhat. Most is hasonló gondolatok foglalkoztatnak.

- A mostani helyzettől még nagyon távolinak tűnik az ön által említett tisztulás. Mégis miért bizakodó?

- Azt látom, hogy az emberek zaklatottak, tele van a fejük azzal, kit szeretnek, kit utálnak, hova tartoznak. Ez a zavar eltereli a figyelmüket arról, hogy ők maguk mit tegyenek.

- Hogyan lehet ezen változtatni?

- Beszéljünk egy kicsit a hangos nemzeti érzelmekről. Azt hiszem, én erről nyugodt lelkiismerettel szólhatok, mert sokat tettem azért, hogy Magyarország hírnevét népszerűsítsem az egész világon. Sokan ma úgy érzik, hogy szükség van zászlólobogtatásra és nemzeti pátoszra. Szerintem lehet úgy is szeretni a hazát, a nyelvet, hogy valaki nem ezt hangoztatja folyton, hanem ehelyett hasznos dolgokat tesz. Inkább egy csendes hazaszeretet híve vagyok, és azt hiszem, hogy a nagyon hangos hazaszeretet gyakran a gyűlölködés jele, és ettől óva intenék mindenkit. Bízom abban, hogy ha egyszer kifullad és kiüresedik ez a nagyon felfokozott zászlólengetés, és elegük lesz az embereknek a szólamokból meg a pátoszból, akkor kénytelenek lesznek szembenézni saját tetteikkel, saját életükkel, azzal, hogy képesek-e megállni a helyüket a világban.

- Ön végig az emberekről beszél, de vajon a politikai hatalom is hajlandó erre a korrekcióra, a szembenézésre, hiszen az emberek egy része azt érzi, hogy államosítják nyugdíját, mások a sajtószabadságot féltik.

- Megértem, ha valakit a jelenlegi gondok foglalkoztatnak, de nem tudok hozzászólni se ehhez, se a hatalom lépéseihez. Számomra inkább az a kérdés, milyen változást fognak ezek előidézni az emberek gondolkodásában, érzéseiben. És ebben a kérdésben optimista vagyok.

- Ön egyetért azokkal, akik a Magyarországon egyre terjedő kirekesztésről, a kisebbségek elleni agresszióról és intoleranciáról beszélnek?

- Nagyon remélem, hogy ezek a folyamatok nem jutnak el odáig, hogy az érintett emberek életét konkrétan megzavarják. Mi egyelőre szabadon muzsikálhatunk, én önnek elmondhatom szabadon a véleményemet, jó lenne, ha senki nem találkozhatna semmilyen korlátozással a jövőben sem. Azt hiszem, külön kell választani néhány kérdést. Ami a demokrácia, a diktatúra vagy az autokrata irányítás ügyeit illeti, ezeknek a témáknak vannak szakértői, én nem tartozom közéjük. Nagyon alaposan meg kellene vizsgálni, hogy az emberek mit igényelnek, hogy miért van az, hogy sok ember azt gondolja, erőskezű vezetésre van szükség. De ha ez változni fog, és az emberek majd ragaszkodnak a szabadságjogaikhoz, a vita lehetőségéhez, akkor el is fogják érni, hogy senki ne nőjön a fejükre. Engem nem érdekel az, hogy mi történik ott fenn, hanem az érdekel, hogy mi történik itt lenn. Van egy másik problémakör, mégpedig az, hogy gazdasági válságok, mélyrepülések után általában felerősödik a rasszizmus, a gyűlölködés, a bűnbakképzés, olyan csúnya dolgok, amikkel egyáltalán nem jó együtt élni. A történelemben néha ezek a folyamatok véres tragédiákhoz vezettek. Magyarországon szerencsére itt még nem tartunk, de én is azt mondom, hogy a figyelmeztető jelekre és veszélyekre nagyon erősen fel kell hívnunk a figyelmet. Mindenkinek kutya kötelessége, hogy a felerősödő indulatokat ne tovább szítsa, hanem enyhítse.

- Említette a bűnbakképzést. Néhány napja nagyon erőteljes támadás indult Heller Ágnes filozófus és kollégái ellen. Ön mit gondol erről?

- Magyarország egyik legnagyobb kincse, hogy itt kiváló értelmiségiek, többek között ragyogó filozófusok élnek. Például Heller Ágnes, Radnóti Sándor és mások, akik azt a rendkívül magas szellemi értéket képviselik, amiért tulajdonképpen érdemes itt élni. Az egész ország érdeke, hogy ezek az emberek továbbra is szabadon terjeszthessék éles elméjű gondolataikat, ezt én nagyon fontosnak tartom – hiszek a szellem erejében.

- Ön miként vigyáz arra, hogy a személyes vezetési stílusa ne nyomja el a zenekarát?

- A karmesterség nem hasonlítható egy többmilliós csoport irányításához. Azt gondolom, hogy a csoport mérete meghatározza a kérdést. Egy zenekar irányításában az a cél, hogy sikerüljön megteremteni az egységet, felszabadítani a tagok kreativitását, ugyanakkor őrködjünk valamiféle pontosságon is, ami viszont kizárólag fegyelemmel érhető el. Tehát el kell találni a fegyelem és a kreativitás felszabadításának nagyon finom egyensúlyát. Engem ez a feladat kifejezetten inspirál. A nagy tömeg előtt fellépő politikai vezetőnek sokkal nehezebb dolga van, nem lehet személyes kapcsolatban mindenkivel, inkább egy színészre emlékeztet, olyan valakire, akiről azt mondják, hogy most így szerepelt, most úgy. A két foglalkozás között sok a hasonlóság, de sok a különbség is.

- Miként szokta kontrollálni, hogy karmesterként, vagy zenekarvezetőként ne váljon túlságosan autokratikussá?

- Nagyon fontosnak tartom, hogy egy zenekari tag a próbákon és a koncerten jól érezze magát, hogy kezdeményező legyen és – nem utolsó sorban – merjen kockáztatni. Ne legyen szürke feladatteljesítő. Szeretem a zenészeket, sokat beszélgetek velük, meghallgatom gondolataikat, problémáikat.

- A Budapesti Fesztiválzenekar intézményesülését egy fővárosi liberális politikai kör kezdeményezte. Most viszont konzervatív jobboldali vezetése van Budapestnek. Ez a változás miként érintheti a zenekart?

- A zenekar ügye nem politikai kérdés. Mi végezzük tovább a feladatainkat, több lekötött turnénk van, évekre előre tele a naptárunk. A zenekar szerencsére nagyon sikeres, ezért semmi értelmét nem látnánk annak, hogy a fenntartása körül bármiféle változás legyen. Remélem ezt mások is így látják majd. Azt hiszem rengeteg ember büszke a Budapesti Fesztiválzenekarra és azokra az eredményekre, amelyeket ez az együttes elért és egyelőre semmiféle olyan jelet nem tapasztalok, hogy a munkánkat bárki akadályozni szeretné.

- Az utóbbi években állami támogatást is kaptak. Ezt sem érzi veszélyben?

- Ennek a támogatásnak a mértékéről minden évben újra megállapodunk, remélem, hogy idén is megkapjuk azt az összeget, ami a működéshez szükséges.

- Az elmúlt évben a Fesztiválzenekar meghirdetett egy versenyt zeneiskolásoknak, de korábban is rendszeresen tartottak “kakaókoncerteket”. A zeneiskolásoknak szánt vetélkedő azt jelenti, hogy a fiatalokat a jövőben fokozottan szeretnék megszólítani?

- Igen, az utóbbi években kifejezetten érdekelnek a fiatalokkal kapcsolatos projektek. A zeneiskolások körében meghirdetett verseny nagy ünnep volt az életünkben, de közben elkezdtem sokkal veszélyesebb vizekre evezni. Azt kutatom, miként lehetne kamaszokat, tizenéveseket megszólítani, hogy rendszeresen halgassanak klasszikus zenét. Azon kell elgondolkodni, hogy ez a nézői réteg milyen közegben érzi jól és biztonságban magát egy koncertteremben.

- Arra gondolt, hogy a jövőben netán rendszeresen rendezzen operát?

- Nem gondolnám, hogy nekem gyakran, vagy rendszeresen operát kellene rendeznem, de alkalmanként valóban előfordulhat, hogy egy-egy operát megrendezzek. Engem nem érdekel minden opera, inkább azok, amelyeknél nagyon fontosnak érzem a zene és a színpad egységét.

- A zenekar nagyon sokat utazik, hogyan bírja ezeket a turnékat?

- A turnék egyáltalán nem fárasztanak, inkább inspirálnak. Össze vagyunk zárva buszban, repülőn, szállodában, olyan ez, mint egy iskolai osztálykirándulás. A turnék alatt az ember előtt olyan perspektíva nyílik ki, amely semmihez sem fogható, a sok utazásból rengeteget tanulhatunk és akár eljátszadozhatunk a különböző viselkedési formákkal. Például többször előfordult, ha Japánban voltunk, hogy egymás között elkezdtünk úgy hajlongani, mint a helybéliek. De rendkívül izgalmas találkozni például az angol humorral, átérezni a francia ízeket, vagy éppen az olaszok életörömét. Ezek mind csodálatos dolgok.

- A zenekart korábban egy nemzetközi szakmai zsűri beválasztotta a világ tíz legjobb komolyzenei együttese közé. Milyen célt lehet még ezek után kitűzni?

- Mindenképp szeretnénk előre lépni, új kihívásokat keresni. Úgy látom, hogy a Fesztiválzenekarban még rengeteg tartalék van. Most talán a legfontosabb az, amiről már beszéltünk, a nyitás a fiatal közönség felé.

- Tíz év múlva hol szeretné megünnepelni születésnapját?

- Nem tudom, de egy hasonló fesztivállal, mint a mostani dortmundi, kiegyeznék. A rendezvény középpontjában pedig lehetne Mozart, Dvorak, vagy Mahler életműve.

Népszava, Balogh Gyula