Váltás mobil nézetre
Best of the Proms?

Lehet-e egy ember egyszerre két ember? Parasztosabban ez úgy szól: lehet-e egy seggel két lovat megülni? Megígérem nem lesz több közmondás, vagy unalmas népi szólás-mondás. Viszont ünnepélyesen bejelentem, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet.
Olvasom a mindenütt megjelent hírt, hogy Fischer Iván a világ egyik leghíresebb koncertzenekarának, a Budapesti Fesztiválzenekar főigazgató dirigense szerződést kötött a berlini Konzerthaussal, hogy 2012 augusztusától három évre ő lesz a zeneigazgató.

Fischer itt, Fischer ott

A tervek szerint a 2012/13-as évadban Fischer Iván tizennyolc nagyszabású koncerten dirigálja majd a berlini zenészeket. Emellett azonban a Fesztiválzenekar arról is hírt adott, hogy nem éri kár a hazai közönséget se, mert Fischer Iván a jövőben is dirigálja majd a Budapesti Fesztiválzenekart. Hogy is van ez? Egyszerre képes vezetni az amúgy is örökös gondokkal küszködő Budapesti Fesztiválzenekart és a berlini Konzerthaust? Alighanem itt valami tévedés van. Fischer Iván sokszor nyilatkozott, és nemcsak a Fesztiválzenekar világsikereiről, hanem arról is, hogy milyen hihetetlenül kemény, kitartó és elszánt munkát végeztek a zenészek, nem beszélve a vezetőjükről.

Zoltán és Iván

Magyarországon több európai színvonalú szimfónikus zenekar muzsikál. Egyiknek sem könnyű a gazdasági helyzete, hiszen úton-útfélen csökkentik a támogatásukat. Objektíve meg kell állapítani, hogy nem feltétlenül kultúrérzéketlenség okán, hanem a gazdasági válság okozta pénzhiány a fő magyarázat. De Fischer Iván kiemelte a többi szimfónikus zenekar közül a Budapesti Fesztiválzenekart, amely egyetlen igazi konkurense lett a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmónikusoknak. Fischer Iván az elmúlt években olyan magaslatokba vitte a Fesztiválzenekart, hogy tudomásom szerint már a világ első tíz leghíresebb, legszínvonalasabb szimfónikus zenekara közé került.

Melyik szemem sír?

Ezért mondtam az elején, hogy egyik szemem sír, a másik nevet. Azt ugyanis mindenki tudomásul veszi és díjazza, ha egy kiváló operaénekes vagy karmester vendégként föllép a világ híres dalszínházaiban. A New York-i Metropolitan-ben, a milánói Scalaban, vagy éppen a Balsojban, Moszkvában. Büszkék vagyunk Rost Andreára, Miklósa Erikára, vagy éppen Kocsis Zoltánra, és természetesen Fischer Ivánra, ha sikeres szereplésükről adnak hírt a világ médiumai. Annak azonban talán nem tudunk felhőtlenül örülni, ha csak a néhány felsorolt közül bármelyik művész hosszú évekre külföldre szerződik. Ők nem futballisták, akiket adnak-vesznek, ők nemzeti kincsek.

Teher alatt nő a pálma

És mi is van azzal az egy seggel, és a két lóval? Vagy mit jelent, hogy Fischer a négyzeten? Lehet-e egy ember egyszerre két ember? Ugye egyetért velem mindenki: aligha képes bárki is egyidőben két helyen lenni. A véleményem szerint Fischer Ivánnak bőségesen elegendő teljes emberes feladata van a Budapesti Fesztiválzenekar mellett. És úgy gondolom, a berliniek is azért szerződtették őt, hogy fantasztikus tehetségét, kitartását, kreativitását ültesse át Berlinbe. Na most, hogy a kettőből mi lesz, szerintem nem is rejtély, hanem egy megoldandó döntés kérdése.

Önzsigerelés

Azt hiszem, hamar élére állítják ezt a kérdést, ami úgy is szólhat, vagy-vagy? Vagy Budapest, vagy Berlin. Valamelyiknek fő feladatnak kell lennie, és a másik lehet a vendégség. A hazai közönségnek ugyan megígérték, hogy a Fesztiválzenekar élén továbbra is a fantasztikus Fischer Ivánt fogják látni, és az általa kialakított stílus, zenei hangzás lesz a meghatározó, de sokan vagyunk a kétkedők között. Föl se merem vetni, mert ez már tényleg nem rám tartozik, mi lesz magával Fischer Ivánnal, az emberrel? Hogy bírja szellemileg és fizikailag? Szabad-e egy ilyen nagytehetségű művésznek önmagát kizsigerelni? Meg se merem kérdezni, hogy miért teszi, helyesebben miért így teszi? A berlini Konzerthaussal kötött szerződésének időszakára miért nem bontotta föl munkaviszonyát a budapesti Fesztiválzenekarral? Vagy miért nem csak néhány koncertre szerződött Berlinbe? Megannyi megválaszolatlan, s talán megválaszolhatatlan kérdés. Én nem tételezek fel Fischer Ivánról semmi rosszat, még azt sem, hogy mindezt a pénz motiválja. Egy olyan kaliberű zeneigazgató, karmester, mint ő, az egész világon nemzeti valuta. És úgy érzem, hogy egy embert, még ha Fischer Ivánnak hívják is, nem lehet négyzetre emelni, és a klónozás pedig tilos.

Felesleges védőbeszéd Fischer Ivánért

Nemrég e rovatban Fischer Iván világhírű karnagyról értekeztem, Fischer a négyzeten címen. Azt írtam, lehet-e egy ember egyszerre két helyen, durvábban, lehet-e egy seggel két lovat megülni? Akkor megígértem, hogy nem lesz több közmondás, most betartom. Azért írtam ezt a cikket, mert mindenütt megjelent a hír, hogy Fischer Iván a méltán világhírű Budapesti Fesztiválzenekar főigazgató dirigense szerződést kötött a berlini Konzerthaussal, hogy 2012 augusztusától három évre a budapesti állása megtartása mellett Berlinben is ő lesz a zeneigazgató.

Mi a sorrend…

Kifejtettem a véleményemet, ahol azt kérdeztem, hogy lehet-e ugyanolyan intenzitással vezetni, dirigálni, zeneileg fölkészülni és fölkészíteni két hatalmas zenekart, két különböző országban és mindezt folyamatosan? Arra a következtetésre jutottam, ami természetesen lehet téves is, hogy legalábbis kétséges az igen válasz. Valamelyik „projektet” előnyben kell részesíteni, hiszen a művész is csak ember.

Mi, magyarok büszkék vagyunk Fischer Ivánra

Azt is leírtam, hogy minden aggodalmam mellett hihetetlen büszkeséggel tölt el, hogy a Német Szövetségi Köztársaság fővárosában egy magyar embert, egy szenzációs karnagyot, Fischer Ivánt szerződtették. Sok-sok millió magyar nevében büszke vagyok rá. De féltem az egészségét, féltem, hogy túlterheli magát, féltem, hogy kiéghet valaki ilyen hihetetlen megterhelés mellett.  Úgy tűnik azonban nemcsak nekem voltak kételyeim. Igaz, ellenkező előjelűek is akadtak.

Körner Tamás levelét megírta

A héten levelet kaptam a budapesti Fesztiválzenekar ügyvezető igazgatójától, Körner Tamástól. Néhány soros kedves, udvarias hangú levelében felhívta a figyelmemet, hogy szerinte miben tévedek. Idézek Körner úr leveléből:

„Az, hogy neves karmesterek egyszerre több zenekarnál, vagy zenei intézménynél töltenek be zeneigazgatói, vagy vezető karmesteri funkciót, egyáltalán nem ritkaság. Jurij Tyemirkanov a Szentpétervári Filharmonikusok zeneigazgatója, vezető karmestere és emellett a Pármai Operaház zeneigazgatója. Franz Welser-Möst a Clevelandi Zenakar zeneigazgatója és a Bécsi Operaház főzeneigazgatója. Antonio Pappano a londoni Covent Garden Operaház és a római Accademia Nazionale di Santa Cecilia zeneigazgatója. Christian Thielemann a Müncheni Filharmonikusok zeneigazgatója-vezető karmestere és a Bayreuthi Ünnepi Játékok zenei vezetője. Mariss Jansons a Bajor Rádiózenekar zeneigazgatója és az amszterdami Concertgebouw Zenekar vezető karmestere. A listát sokáig lehetne folytatni.

Regös aggodalmának ad hangot, hogy a Fesztiválzenekart a világ legjobb tíz zenekara közé vezető Fischer berlini állása mellett nem lesz képes a budapesti sikertörténet folytatására. Hogy aggodalma alaptalan, igazolja, hogy a Fischer a mindig is abszolút prioritásként kezelt BZF mellett korábban is vezetett külföldi zenei intézményeket, így három éven át a Lyoni Nemzeti Opera zeneigazgatója volt, 2008-2010 között pedig a washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekar vezető karmestere. A Fesztiválzenekar páratlan sikertörténete éppenséggel azt igazolja, hogy külföldi munkája semmilyen kedvezőtlen hatással nem volt Fischer budapesti tevékenységére”. Ennyi az idézet.

Az igazság odaát van

Hosszú újságírói pályafutásom alatt ritkán fordult elő, hogy egy olyan írásomért, kaptam kritikát, amiben „célszemély” joggal és okkal lett az egekig magasztalva. Ennek ellenére örülök, Körner Tamás levelének, és ha nem is osztom száz százalékban a véleményét, mindenesetre a lovagiasság szabályai szerint ideidéztem. Döntsék el önök, lehet-e igazságot tenni, szívesen látom a válaszokat.

Hajrá Iván!

Viszont mindennek ellenére csak remélni tudom, hogy Fischer Iván ugyanúgy képes lesz sikerre vinni a Fesztiválzenekar társaságát a jövőben is, mint eddig. Nemcsak remélem, hanem kívánom, hogy bírja egészséggel, állóképességgel. Magyarországnak ugyanis (miként a világnak is, elismerem!) szüksége van Fischer Ivánra, mert ő bizony, ha akarja, ha nem, ma már nemzeti szimbólum.

Mix Online, Regös István