Váltás mobil nézetre

Midnight Music címmel indított sorozatot a Budapesti Fesztiválzenekar azoknak - ahogy a plakátokon olvasható - akik éjjel élnek. A főként fiataloknak szánt ma éjszakai koncert éjfél előtt fél órával kezdődik és Rachmaninov 2. szimfóniája hangzik el a Millenáris Teátrumban. Az éjféli hangverseny kulisszatitkairól Haják Krisztina hegedűssel és Csalló Roland klarinétossal beszélgettünk.

Ifjúsági koncerteket korábban is tartottak különböző zenekarok, de az éjszakai hangverseny teljesen új kezdeményezésnek számít – meséli Haják Krisztina, a Budapesti Fesztiválzenekar hegedűse, aki tizenkilenc éve az együttes tagja – Az ifjúsági koncerteken gyakran kötelező jelleggel kellett megjelenniük a fiataloknak, ezért gyakori volt a nézőtéren a zaj, a hangulat sem volt oldott. Nálunk még italt is be lehet hozni a koncertre, mi is utcai ruhában játszunk, az egész hangverseny nagyon lazán és jó hangulatban zajlik.

A ceremóniamester és műsorvezető az együttes vezetője Fischer Iván, aki időnként kommentálja az elhangzott zeneművet és ezzel pillanatok alatt el is tünteti a közönség és a színpad közötti esetleges határokat. A nézőtéren hagyományos széksorokat helyeztek el, de elöl több sorban párnákon is lehet hallgatni a zenét. A Midnight Music koncertjeit elsősorban az egyetemista korosztálynak szánjuk, de gyakran előfordul, hogy a párnákon nyugdíjas rajongók is helyet foglalnak – mondja a zenekar hegedűse.

A programot általában úgy állítják össze, hogy a műsor egy órába beleférjen, így azok számára sem riasztó, akik ritkábban, vagy egyáltalán nem szoktak járni komolyzenei eseményekre. Az egész egy kicsit hasonlít egy éjszakai bulira, azzal a különbséggel, hogy a zenei kínálatban ezúttal nem egy könnyűzenei világsztár agyonjátszott slágere szerepel, hanem mint éppen ma éjjel, Rachmaninov 2. szimfóniája.

A Fesztiválzenekarra mindig is jellemző volt a bátor újítás szelleme. Évekig játszottak szabadtéren, óriási tömeget megszólítva a Hősök terén. Elsőként rendeztek kakaó-koncerteket a kicsiknek és az együttes tagjai számára a szokásostól eltérő megmutatkozási lehetőséget biztosító kamarakoncerteket. Az utóbbi időben is előállnak különböző újításokkal, például kamarazenét kínálnak az utcán, budapesti, vagy vidéki köztereken, netán más rendhagyó helyszíneken például klinikán, vagy kórházban. Az újítások sorába tartoznak az éjszakai koncertek is, amikor a zenészek ismét kilépnek a megszokott koncertteremből és rendhagyó körülmények között találkoznak a közönséggel. Azokkal a nézőkkel, akik a Fesztiválzenekar jövőbeli közönségét adhatják, hiszen a megcélzott korosztály elsősorban a középiskolások és az egyetemisták köréből kerül ki.

Csalló Roland klarinétos szerint, aki csupán néhány éve tagja a zenekarnak, azért is jók ezek az éjszakai koncertek, mert tapasztalataik szerint elsősorban azok jönnek, akik emiatt képesek fenn maradni ezen a késői órán. A zenészek részéről is nem megszokott tudatállapotot feltételeznek ezek a hangversenyek, hiszen általában egy esti koncert után zajlik a program. A muzsikusok számára sok minden fordítva zajlik, hiszen erre az alkalomra nem kell fellépő ruhában érkezni, hanem a koncert előtt lecserélhetik azt, civil viseletre. Érezhetik úgy, hogy nekik kell megteremteni késő éjjel azt az atmoszférát, amitől a befogadás könnyebbé válik, mégis mindkét zenész azt mondja, hogy ez a feladat nem feszélyezi őket, hanem inkább felszabadító erővel hat rájuk. Rachmaninov darabjait is mindketten kedvelik, bár nem könnyű muzsikáról van szó, de Csalló Roland úgy érzi, hogy az átlagosnál mégis könnyebben juthat el a nézőkhöz.

Többek szerint az éjféli koncertek sorában eddig Bartók Csodálatos mandarinja bizonyult a legnagyobb sikernek. A klarinétos beszélgetőpartnerem szerint ez azért is lehet, mert a műnek kifejezetten éjszakai jellege van. A közönség akkor meglepetést is kapott, hiszen a koncert egyes részeiben közvetlenül a nézők között üldögélő kórus is szerephez jutott. A mostani éjszakai koncertre ma a Fesztiválzenekar muzsikusai közvetlenül a Művészetek Palotájából érkeznek, ahol este a Rachmaninov-szimfónia mellett Soszatkovics jazz-szvitjét és Bernstein Szerenádját is előadják. Utóbbi darabban a szólót beugróként a nagyszerű holland hegedűs, Liza Ferschtman játssza, aki a megbetegedett Janine Jansent helyettesíti.

Ez a program holnap délután is helyet kap a Művészetek Palotájában, vasárnap pedig már az amszterdami Concergebouw közönsége élvezheti a Fesztiválzenekar és Liza Ferschtman játékát. Néhány nap múlva New Yorkban és Montrealban adják elő ugyanezt a műsort.

Balogh Gyula / Népszava