Váltás mobil nézetre
VT_1w

A Slipped Disc c. internetes zenei orgánum képes beszámolója Fischer Iván operájának ma esti bemutatójáról (Vladimir Fanshil)

Szenzációs, erőteljes és érzelmekben gazdag

Erről sokáig fognak még beszélni… Soha nem voltam még olyan operabemutatón, amelyet a közönség ennyire érezhető feszültséggel, izgalommal várt. A téma közelről érinti az ittenieket: a zsidókat hamis váddal illetik, az antiszemitizmus eszkalálódik, a zsidókat felmentik, de a baj már megtörtént, antiszemita érzelmek uralkodóvá válnak, ők pedig menekülni kényszerülnek.
A Millenáris Színház zsúfolásig megtelt. A közönség – mint egy stadionban – a színpad két oldaláról figyeli a cselekményt, a színpadon is babzsákok, hogy az emberek közelről nézhessék a történetet, mintegy részévé válva annak. Mielőtt megszólalna a mű, egy távoli hang töri meg  a feszült csendet, egy bagoly huhogását halljuk, egy ősi hangszer, a luluk szólaltatja meg.

A zenekar egy erőteljes tuttival kapcsolódik be, ez lesz az opera vezérmotívuma. A narrátor – egy csodálatos magyar színész, Gyabronka József alakítja – a Bach-passiók modorában elmondott, orgonakíséretes  recitativóban vezeti be a történetet. Eszter, a fiatal falusi lány, ő lesz a vélelmezett bűntény áldozata, egy vörös tehenet húz be a színpadra. Ezt – az opera számos más elemével együtt – nevetés fogadja.  Eszter egy hagyományos magyar népdalt énekel, miközben a tehénnel sétál és beszél az állathoz. A tehén rátipor a lány lábára, Eszter elesik; A tehén lábnyoma lesz később az a bizonyíték, amely alapján a zsidókat felmentik a vád alól. Az egyik falusi felemeli a lányt és azt  énekli: Móric, a haszid-zsidó gyerek, aki szemtanúja a jelenetnek, eloson a helyszínről.
Ezután egy népdalokat idéző jelenet kezdődik, élénk csárdás hallatszik, népi hangszerek előadásában. Fiatal magyarok lépnek színre, hagyományos népviseletbe, és népi táncokat járnak. Móric tradicionális haszid ruhájában, fekete kaftánjában, pajesszal áll és elragadtatottan nézi az életörömmel teli  kocsmai táncjelenetet. A muzsikusok itt tényleg magával ragadóan, stílusosan, lendületesen játszották a magyar népzenét, ami a budapesti előadás egyik legnagyobb csúcspontja, amelyet a táncjelenetekkel együtt eksztatikus taps fogadott.
Egy – finoman szólva – durva hangú, középkorú magyar zongora- és nagybőgő-kísérettel blues-os hangulatú dalban agitálja Móricot, hogy tegyen hamis vallomást a zsidók ellen.
Bírósági jelenet.
A bíró ül a pulpituson. A magyarok tömege most futball-huligánnak öltözve, vuvizelákkal fölfegyverkezve jelenik meg. Móric egy friss tempójú rap-stílusú recitativóban tesz vallomást, a csőcselék biztatása közben. Ez nagyon hatásos jelenet, amely rámutat a pop-kultúra szenzációhajhászására. A közönség egy része lábával verte az ütemet és ringatta a fejét a zene ritmusára.
Móric apja – Apa és vele három vádlott-társa láncra verve döbbenten, hitetlenkedve  hallgatja a hamis vallomást és a vádakat, a feszültség nőttön nő. Apa és Móric összevitatkozik, Móric azonban a tömeg támogatása mellett kitart a vád mellett. A zenekari kíséret megszállott tempójú skálafutamai a hatalmas nyomást és a helyzet veszélyességét fejezik ki.
Aztán egy őr lép be puskával és bejelenti a legendás magyar szabadsághős, Kossuth Lajos érkezését. Kossuth beszédet mond – egy erőteljes, cselló és bőgőkíséretes  basszus áriát hallunk. Kossuth elmondja, milyen büszke a magyarságára, ám undorodik attól az antiszemita hullámtól, amely eluralta a várost.
A zsidók bilincseit leveszik, és következik egy ‘Nigun’. A négy zsidó – köztük az apa – énekel és táncol  a nigunra, a zene egyre intenzívebbé válik. Ez volt a maga autentikusságában, szomorúságában és elszántságában a legmegrázóbb jelenet, a tánc és az ének súlya éles kontrasztban állt a kezdő táncjelenet hangulatával.
Végül apa vonatra száll Móriccal, négy szóló hegedű finom, tragikus hangvételű korált játszik. Belép a zenekar, behozzák a vörös tehenet. Rövid közjáték után a tehén héber dalba kezd, (az előadó a díszlettehén belsejében helyet foglaló kántor) Apa és fia a színpad közepén a vonaton, a vonat robog. A zárójelenet címe: megtisztulás. Hatalmas zenekari csúcspont épül és egy magányos, kitartott, disszonáns hang következik, amelyet az utolsó dúr akkord old fel. Egyfajta megkönnyebbülés. A fények kialszanak, a történet elmondatott. Rövid szünet, majd itt-ott összeverődnek a tenyerek. Az érzelmek leülepednek, a közönség tapsviharban tör ki – a magyaroknál szokásos uniszónó-tapsban. Lenyűgöző élményben részesültünk. A következő – az ifjúságnak rendezett előadás – holnap éjfélkor lesz.