Váltás mobil nézetre

A koncertről

Az 1888 és 1890 között keletkezett Halál és megdicsőülés a Macbeth és a Don Juan után a harmadik az ifjú Richard Strauss szimfonikus költeményeinek sorában. (Pályafutása e korai szakaszában keletkezett még az Imigyen szóla Zarathustra is.) Az erőteljes Wagner-hatásról árulkodó mű programját is maga Strauss írta: a zene egy haldokló fájdalmait, kínjait ábrázolja, aki halálos ágyán felidézi élete eseményeit, végül halálakor lelke megdicsőül. A zeneszerző által a partitúra elejére illesztett vers, Alexander Ritter költeménye utólag, a zenemű ihletésére íródott. A Halál és megdicsőülés bemutatóját, amelyre 1890-ben Eisenachban került sor, maga a komponista dirigálta.

A zenetudósok Benjamin Britten két és fél éves amerikai tartózkodásának legjelentősebb alkotásaként tartják számon a Rimbaud-versekre, szoprán vagy tenor hangra és vonószenekarra komponált Les Illuminations című dalciklust. A kompozíciós munkát Britten még hazájában kezdte meg, de már Amerikában fejezte be 1939 októberében. Az 1940. januári bemutatót a londoni közönség nagy lelkesedéssel fogadta.

Jóllehet az 1865-ben született Jean Sibelius túlélte valamennyi jelentős nemzedéktársát, Richard Strausst, Mahlert, Puccinit és Debussyt is, életműve gyakorlatilag már a 20. század húszas éveinek végén lezárult. Legjelentősebb alkotásai szimfóniái és szimfonikus költeményei. És bár a szimfóniaszerző Sibelius nem mérhető Mahlerhez, annyi közös mégis van bennük, hogy szimfóniáikban a romantikától örökölt kifejezésmód és a születő modernizmus keveredik egymással. A Sibelius-szimfóniák másik jellemzője a Wagner- és Csajkovszkij-hatás találkozása a születő finn nemzeti hanggal. Az 1911-ben írt 4. szimfónia nyitótételében a hallgató különösen a Wagner-hatást érezheti erősnek.


Részletes program

Richard Strauss: Halál és megdicsőülés, Op. 24
Benjamin Britten: Les Illuminations, Op. 18
Jean Sibelius: 4. (a-moll) szimfónia, Op. 63

karmester

Marek Janowski

Közreműködők

Sophie Klussmann, szoprán