Váltás mobil nézetre

A koncertről

A holland Johan Wagenaar (1862–1941) a huszadik század elejének népszerű, gyakran játszott szerzője volt. Legambiciózusabb művének az 1906-ban, Rembrandt születésének tricentenáriumára írott Saul és Dávid című szimfonikus költeményt tartják, a legnagyobb sikert azonban a hangversenyünkön is elhangzó, 1905-ben keletkezett nyitány, a Cyrano de Bergerac aratta. A valamelyest Richard Strauss szimfonikus költeményeire emlékeztető darab egyként megidézi Rostand hősének hősi és poétikus karakterét.

Az Op. 19-es B-dúr zongoraverseny Beethoven 2. zongoraversenyeként vonult be köztudatba, a számozás azonban csalóka, hiszen a mű Beethoven saját közlése szerint 1794–95-ben íródott, keletkezését tekintve tehát ez a komponista első darabja a műfajban, eltekintve attól a néhány évvel korábbi kísérlettől, amelyből csak a zongoraszólam maradt ránk. A mű jelentőségét az is adja, hogy szerzője 1795 márciusában ezzel szerepelt először a bécsi közönség előtt. Ez a fellépés alapozta meg Beethoven zongoravirtuóz hírnevét a császárvárosban.

Sosztakovics 1937-ben írta 5. (d-moll) szimfóniáját. A bemutatóra novemberben, a Leningrádi Filharmonikusok hangversenyén, a fiatal Jevgenyij Mravinszkij vezényletével került sor. A közönség több mint fél óráig felállva ünnepelte a darabot, ami a mű esztétikai értékeinek felismerésén túl annak is szólt, hogy Sosztakovics az előző évben kegyvesztetté vált, és az ellene folytatott hajszát maga Sztálin irányította. A Pravdában megjelent támadás következtében levették műsorról a Kisvárosi Lady Macbethet, Sosztakovics visszavonta – bemutatás előtt álló – 4. szimfóniáját, és megírta az ötödiket, amely stílusával és hangjával is új szakaszt nyitott az életműben.


Részletes program

Johan Wagenaar: Cyrano de Bergerac – nyitány
Ludwig van Beethoven: 2. (B-dúr) zongoraverseny, Op. 19
Dmitrij Sosztakovics: 5. (d-moll) szimfónia , Op. 47

karmester

Dubóczky Gergely

Közreműködők

David Fray, zongora