Váltás mobil nézetre

A koncertről

A zenészek kreativitását fejlesztő, személyes ambícióikat bátorító, és azoknak megfelelő műsort hall a zenekar kamarazenei koncertjeinek közönsége. A műsort a zenekar tagjai maguk állítják össze, a darabokat ők maguk keresik ki, szerkesztik műsorrá és adják elő. A házimuzsikálás hangulatát felidéző, rendkívüli színvonalú koncerten a zenekar művészeinek játékából megértjük, mitől ilyen a Fesztiválzenekar: nem hivatalnok-lelkületű, frusztrált zenészek munkahelye, hanem ragyogó képességű, kreatív muzsikusok alkotóműhelye.

EDWARD ELGAR: A-MOLL ZONGORAÖTÖS, OP. 84.

Bodó Antónia, Molnár Noémi (hegedű)
Csoma Ágnes (brácsa)
Liptai Gabriella (cselló)
Fejérvári Zoltán (zongora)

A 19. század végi és a 20. század eleji angol nemzeti iskola kimagasló képviselőjeként számon tartott  Edward Elgar (1857—1934) első kompozícióját, egy zenekari Intermezzót 1883-ban mutatták be Birminghamben. A 19. század nyolcvanas éveinek végén Londonba költözött, és véglegesen a zeneszerzésnek szentelte életét. 1899-ben írt Enigma-variációira a magyar származású Richter János hívta fel a nyilvánosság figyelmét. Az egykor rendkívül sikeres, hazájában mindmáig sokat játszott szerző életművét a kontinentális Európában kevéssé ismerik. „A romantikus elődök — elsősorban Schumann és Wagner lírai vénája ebben a zenében halványabb árnyalatokkal, bágyadtabb hőfokon nyilatkozik meg — írja a komponistáról Pándi Marianne zenetörténész, ám – mint folytatja: „artisztikus csiszoltsága, szerzőjének nemes ízlése azonban tagadhatatlan.” Elgar kamarazenei érdeklődése zeneszerzői pályája vége felé ébredt fel, három jelentős kamaraműve, hegedűszonátája, vonósnégyese és zongoraötöse az 1917 és 1919 közötti időszakban született.

CARLOS CHÁVEZ: TOCCATA ÜTŐHANGSZEREKRE

Herboly László, Pusztai Gábor, Szente Gáspár, Dénes Roland, Fábry Boglárka, Kurcsák István (ütőhangszerek)

Carlos Chávez (1899-1978) mexikói zeneszerző, karmester, zeneteoretikus, a Mexikói Szimfonikus Zenekar alapítója, hazája nemzeti zenéjének egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Zenéje a mexikói indián kultúrák hatásáról árulkodik. Hét szimfóniája közül a legnagyobb népszerűségnek a második örvend, amelyben indián ütőhangszereket alkalmaz. 1928-ban kinevezték a Mexikói Nemzeti Konzervatórium élére. E minőségében rengeteget tett az őslakosok zenéjének gyűjtéséért. 1937-ben megjelentetett „Új zene felé” című könyvében elsőként ír az elektronikus zenéről. Az 1942-ben komponált Toccata ütőhangszerekre című darab megírására Chávez a harmincas évek végén John Cage ütőegyüttesétől kapta a felkérést, a bemutatóra azonban nem került sor, csak 1947-ben, amikor is Chávez zenekarának ütősei vállalkoztak a mű előadására. A zenetudósok a háromtételes mű előzményei között tartják számon Varèse 1933-as Ionisationját és Bartók 1937-ben keletkezett két zongorára és ütőhangszerekre írott szonátáját.

JOHANN SEBASTIAN BACH: D-MOLL KETTŐSVERSENY, BWV 1043 – ÁTIRAT KÉT VIBRAFONRA

Dénes Roland, Kurcsák István (ütőhangszerek)
Kostyál Péter, Gulyás Emese (hegedű)
Fekete Zoltán (brácsa)
Mód Orsolya (cselló)
Sipos Csaba (bőgő)
Csizmadia Angelika (csembaló)

Bach 1717-1723 közötti kötheni éveiben írta hegedűversenyeit, amelyek mintegy fele maradt az utókorra. 1719-ben, két szólóhangszerre – hegedűre és oboára, vagy két hegedűre komponálta a d-moll kettősversenyét – amelyből egyébként lipcsei éveiben, a Collegium musicum Zimmermann-féle kávéházban  rendezett hangversenyei számára kétzongorás átiratot is készített. A Fesztiválzenekar művészei az átiratokat meglehetős gyakorisággal készítő Bach szellemében járnak el, amikor hangversenyükön a kettősversenyt olyan hangszeren   szólaltatják meg, amelyet Bach nem ismerhetett.

TORU TAKEMITSU: RAIN TREE

Pusztai Gábor, Fábry Boglárka,
Kurcsák István (ütőhangszerek)

Toru Takemitsu (1930-1996) japán zeneszerző, zeneteoretikus és esztéta. A második világháborút követően rövid ideig formális zenei képzésben is részesült, később azonban autodidaktaként szerezte tudását. Kompozíciós módszere távol áll a bevett hagyományoktól. Korai műveire a második bécsi iskola, valamint a francia zene, mindenekelőtt Debussy és Messiaen hatott, később egyre erősebben érdekelték az avantgárd technikák. Műveiben előszeretettel alkalmazott hagyományos japán hangszereket. Lelkesedett a francia sanzonért, a dzsesszért és rajongott a filmművészetért, számos jelentős filmalkotás zenéjét szerezte. Száznál is több film kísérőzenéjén kívül, mintegy százharminc versenyművet írt. Első nagy nemzetközi sikerét 1958-ban, vonósokra írott Requiemjével aratta. Takemitsu a japán zene első világszerte ismert és játszott komponistája. Számos nemzetközi díj, kitüntetés és egyéb elismerés birtokosa volt.


Részletes program

Edward Elgar: a-moll zongoraötös, Op.84
Carlos Chávez: Toccata ütőhangszerekre
Johann Sebastian Bach: d-moll kettősverseny, BWV 1043, átirat két vibrafonra
Toru Takemitsu: Rain Tree