Váltás mobil nézetre

A koncertről

Az eredetileg június 19-re tervezett hangversenyt az árvíz miatt kellett elhalasztani. Az eseményre a belépők már elfogytak, de az előzetesen átvett jegyek érvényesek.

MOZART: G-DÚR SZIMFÓNIA (K. 199)

Az 1773-as esztendőt fordulópontnak tekinthetjük az ifjú Mozart pályáján. Ez év márciusában tért vissza Salzburgba harmadik itáliai utazásáról, s az ezt követő bő egy esztendő termésében egymás mellett találjuk a Milánóban, Rómában és Nápolyban megismert zenei stílust hallatlan tehetséggel utánérző műveket, illetve az olaszos mintákhoz immár új elemeket vegyítő, saját hangot kereső kompozíciókat. A most elhangzó, 1773 áprilisában (tehát alig egy hónappal az Itáliából való hazatérés után) komponált G-dúr szimfónia zenetörténeti érdekességét éppen az adja, hogy szinte tankönyvbe illő világossággal illusztrálja a komponistának az olasz stílustól való fokozatos eltávolodását. Az első tétel még csaknem tökéletesen igazodik az itáliai sinfonia-modellhez.
A lassú tétel ugyancsak a korabeli olasz szimfóniák  nyomdokain  halad,  egy  ponton  azonban megtörik a tétel elején előírt grazioso hangulat: mintha egy sötétlő moll-viharfelhő takarná el az addig szikrázó napot, s az árnyak elvonulása után már  a  dúr  hangnem  visszatérte  sem  tud  igazi megnyugvást hozni. Ez a váratlanul felbukkanó, de újra meg újra visszatérő moll-árnyék már nagyon is az érett Mozart-művek melankolikus elkomorulásait juttatja eszünkbe – de egyelőre egy minden más szempontból ártatlanul olaszos muzsika szövetébe ágyazva.
A korábbiakhoz képest meglepően terjedelmes zárótételben ugyanakkor már az első ütemek sem hagynak kétséget afelől, hogy a zeneszerző egészen más utakon jár: az első hegedűkön megszólaló négyhangos téma fúgát sejtet, s bár a folytatás e kontrapunktikus alapötletet végül egy szonátaforma  keretei  közé  domesztikálja,  ez a megoldás már egyértelműen a későbbi Mozart-szimfóniák komplexitását vetíti előre.

BIZET–SCSEDRIN: CARMEN-SZVIT

A Bizet operájának számaiból készült balettzene 1967- ben a világhírű balerina, Maja Pliszeckaja számára készült. Eredetileg Dmitrij Sosztakovicsot kérték fel a szvit elkészítésére, ő azonban nem mert hozzányúlni Bizet operájához, így Pliszeckaja férje, Rogyion Scsedrin maga fogott hozzá a komponáláshoz. Az elkészült balettet Moszkvában, a Bolsojban láthatta először a közönség. A darabot a premiert követően betiltották, mert a cenzúra túlfűtöttnek, erotikusnak találta. Később csaknem háromszázszor játszották New Yorkban – mindannyiszor óriási sikerrel. Bizet és Scsedrin balettzenéje azóta a világ hangversenytermeiben repertoárdarabnakszámít.


Részletes program

Wolfgang Amadeus Mozart: G-dúr szimfónia (K.199)
Georges Bizet-Rogyion Scsedrin: Carmen-szvit  

karmester

Takács-Nagy Gábor