Váltás mobil nézetre

A koncertről

A zongorára és zenekarra írott Capricciót 1926 és 1929 között írta Stravinsky. A mű revideált változatát 1949-ben készítette el. A virtuóz darab – a fúvóshangszer-kíséretes zongoraversenyhez hasonlóan – azoknak a műveknek a sorába tartozott, amelyek előadásával az orosz forradalom után emigráns-létre kényszerült komponista nyugat-európai megélhetését biztosította. A Capriccióban a Zongoraverseny utolsó tételének könnyed hangját folytatta Stravinsky. Az egész mű gondolata a zárótételből (Allegro capriccioso) sarjadt. Stravinsky megelőző műve A tündér csókja c. balett volt, melynek zenéje Csajkovszkij-átiratokból állt össze. Ez adta Stravinskynak azt az ötletet, hogy olyan művet írjon, amelyben megvan a Csajkovszkijra jellemző szellemesség és báj, de közvetlen dallamidézetek nélkül. A briliáns rondótétel maradéktalanul megvalósítja ezt az elképzelést: a virtuóz és táncos elemek finom neoklasszikus “fűszerezésben” jelennek meg. A darab vége olyan váratlan, akár egy vicc csattanója. A mű premierjét, 1929 decemberében, a párizsi Pleyel teremben Ernest Ansermet dirigálta, a zongoránál maga a komponista ült. Az 1930-as évektől kezdve a virtuóz zongoraszólót a zeneszerző gyakran fiára, Soulima Stravinskyra bízta, ő maga pedig dirigálta művét.

A Zsoltárszimfónia megrendelése a kiadó szokványos javaslatával kezdődött, hogy írjak valami népszerű dolgot. Megfogadtam a szavát – nem úgy, ahogy a kiadó gondolta, hogy »az emberek megértéséhez alkalmazkodjam«, hanem abban az értelemben, hogy »valamit, amit egyetemesen csodálnak«… (bár egy másik és ugyanilyen nyomós ok az a vágyam volt, hogy letromfoljam mindazt a sok zeneszerzőt, akik ezeket a fenséges verseket arra használták, hogy mint valami kampóra, rájuk aggassák a maguk lírai, szentimentális érzelmeit)”, meséli Stravinsky Robert Craftnak a Zsoltárszimfónia előzményeiről.
Az énekkarra és zenekarra írt háromtételes művet szerzője a Bostoni Szimfonikus Zenekar fennállásának ötvenéves jubileumára írta, 1930-ban. A mű ősbemutatója mégsem Bostonban, hanem Brüsszelben zajlott le Ernest Ansermet vezényletével, 1930 decemberében. A bostoni ünnepi előadásra — Serge Koussevitzky irányításával — egy héttel később került sor. „A három zsoltár egymás mellé helyezése nem véletlen — írja Stravinsky. — A bűnös könyörgése isteni irgalomért (prelúdium), az elnyert kegyelem köszönete (kettős fúga) és a dicsőítő himnusz a mű fokozati tervének alapjait szolgálják. A szövegeket életre keltő zene a maga szimfonikus törvényének engedelmeskedve bontakozik ki. A három tétel periodikus rendet követ, ebben az értelemben alkot »szimfóniát«, szemben a szvit minden rendszer nélkül egymás után következő darabjaival.

Jegyárak

990 Ft


Részletes program

Igor Stravinsky: Capriccio
Igor Stravinsky: Zsoltárszimfónia (Symphony of Psalms)

karmester

Bogányi Tibor

Közreműködők

Pannon Filharmonikusok
Fejérvári Zoltán, zongora
Nemzeti Énekkar (karigazgató, Antal Mátyás)