Váltás mobil nézetre

A koncertről

A Requiem Canticles Stravinsky 1966-ban alt és basszus szólóra, kórusra és zenekarra írott kompozíciójának szövege a latin nyelvű római katolikus requiem-szöveget használja. A mű az idős szerző szeriális korszakának terméke, de korábbi korszakai jellegzetes stílusjegyeit is magán viseli. Egyik méltatójának megállapítása szerint a mű nem alkalmas liturgikus használatra, már csak azért sem, „mert a komponista mindössze egy tizedét zenésítette meg a teljes liturgia-szövegnek. A Requiem Canticles a Requiem requiemje. Ez után az a komponista, aki liturgikus requiem írására adja a fejét, olyan lesz, mint egy állatpreparátor, aki húspótlékot rak a csontvázra, kitömi a tetemet, majd fekete kalapot biggyeszt a fejére. Ez nem lehetséges többé.  Stravinsky Requiem Canticles-je nem más, mint Berlioz aforizmává zsugorított Grande Messe des Morts-ja.” Maga a zeneszerző a mű autorizált lemezfelvételéhez írott jegyzetében a maga szellemes, ironikus módján így fogalmaz: „(…) azt hiszem, nyugodt szívvel nevezhetik az első mini- vagy zsebrequiemnek.”
Stravinsky művét még keletkezése évében, 1966-ban mutatták be, és öt évvel később, a zeneszerző temetésén is ez hangzott el.

A famulusával, asszisztensével, növendékével, Robert Crafttal készített beszélgető könyvben Stravinsky kivételes részletességgel számol be A menyegző keletkezéséről. A zeneszerző saját visszaemlékezése szerint egy orosz parasztlakodalmat megjelenítő kórusmű (tánckantáta) komponálásának ötlete 1912-ben, a Tavaszi áldozat (Sacre du printemps) munkálatai közben merült fel benne először, a librettó alapjául szolgáló orosz népi szövegek kiválasztására azonban csak 1914-ben kerül sor. A Gyagilev balett-társulata részére írott mű első befejezett verziója 1914 és 1917 között, Svájcban keletkezett, s a végleges változat csak 1923-ra készült el.  Különös gondot okozott Stravinskynak a hangszerelés: első elképzelése a Sacre nagyzenekarához hasonló, 150 tagú együttes volt, aztán fölmerült egy „népibb” összeállítás ötlete, balalajkával, guzlával és gitárral, majd a mű első befejezett, kamarazenekarra készült verziója után, 1917-ben rögtön belekezdett egy mindössze öt előadót foglalkoztató terv kidolgozásába is (két cimbalom, pianola, harmónium, ütőhangszerek). Az 1923. április 6-ára elkészült végleges változatban a négy énekszólistát és a kórust négy zongora és népes ütőhangszer-csoport kíséri. A művet szóló- és karénekkel, négy zongorával és számos, különböző ütőhangszerrel szólaltatja meg. Hamisítatlanul népi a szöveg, amely az orosz lakodalom szertartásait és hagyományos imádságait a be nem avatottak számára nem mindig egyértelműen világos utalásokkal adja vissza. A Menyegző (alcíme szerint „Orosz koreografikus jelenetek énekkel és zenével”) ősbemutatója 1923. június 13-án, Párizsban volt az Orosz Balett közreműködésével, Ernest Ansermet vezényletével. A művet Stravinsky mindig is kantátának nevezte: főszereplői az énekesek és a kórus, a hangszeregyüttes mindvégig kísérő funkciót tölt be.

Jegyárak

990 Ft


Részletes program

Igor Stravinsky: Requiem Canticles
Igor Stravinsky: Les noces

karmester

Rácz Zoltán

Közreműködők

Ránki Fülöp, zongora
Borbély László, zongora
Bizják Dóra, zongora
Zentai Károly, zongora
Miksch Adrienn, szoprán
Károlyi Katalin, alt
Kovács Annamária, alt
Kálmán László, tenor
Massányi Viktor, bariton
Laborfalvi Soós Béla, basszus
Amadinda Ütőegyüttes
Concerto Budapest
Szent Efrém Kórus (művészeti vezető, Bubnó Tamás)