Váltás mobil nézetre

A koncertről

Carl Maria von Weber háromfelvonásos romantikus operája szerencsés csillagzat alatt született: a színház olasz zeneigazgatójának minden ármánykodása ellenére ezzel a darabbal nyitották meg 1820-ben az újjáépült porosz udvari operaházat. A bűvös vadász még abban az évben meghódította számos német város operaházának közönségét, ősbemutatója után egy évvel pedig már húsz színházban folytatta mindmáig tartó sikersorozatát. A német romantikus operairodalom alapművének számító darab megtermékenyítően hatott a kor sok más zeneszerzőjére, köztük az ifjú Richard Wagnerre is. A bűvös vadász nyitánya, valamint a vadászkórus a hangversenytermekben is biztos siker.

Hangversenyünk nyitódarabjával, Weber operájának nyitányával ellentétben a 26 éves Johannes Brahms első zongoraversenyének bemutatója minden volt, csak nagy siker nem. A fiatal komponista három zongoraszonátával a háta mögött kezdett el egy új zongorakompozíció tervével foglalkozni. Eredetileg kétzongorás műben gondolkodott, a darab súlyos mondanivalója azonban kikövetelte magának a versenyműformát. A zongoraverseny megszületését hosszú és fáradságos alkotói folyamat előzte meg. A hangszereléshez Brahms barátjának, a kor nagy hegedűművészének, Joachim Józsefnek segítségét is igénybe vette. A mű az ősbemutatón megbukott, mivel a lipcsei Gewandhaus közönsége nem tudott mit kezdeni a Brahms-stílussal. A publikumot alighanem a mű szokatlansága lepte meg. Lehetséges, hogy Liszt zongoraversenyeinek árnyékában hatott szürkének és puritánnak a komponista zenei nyelve. Ráadásul a közel egyórás kompozíció fizikai és intellektuális szempontból is fárasztó: megterhelést jelent az előadó és a publikum számára egyaránt. A történet azonban happy enddel zárult: Brahms viszonylag könnyen napirendre tért a bukás felett, néhány év múlva pedig már a mű sikerének és növekvő népszerűségének is örülhetett.

„Az emberi szellem nagyságáról kívántam szimfóniát írni. Az 5. szimfóniában a szabad és boldog embert akartam megénekelni, lovagiasságát és szellemi tisztaságát. Nem merném azt állítani, hogy ezt a témát eleve kiválasztottam – inkább kisarjadt bennem és kifejezésre tört” – írja Prokofjev. A komponista a háború végéhez közeledve, tizenöt évvel 4. szimfóniája után alig egy hónap alatt írta meg 5. szimfóniáját 1944-ben. A mű hangvétele a világ aktuális helyzetére reflektálva komoly, már-már emelkedett. Az 1945-ös moszkvai ősbemutatót maga a szerző dirigálta.


Részletes program

Carl Maria von Weber: A bűvös vadász – nyitány
Johannes Brahms: 1. (d-moll) zongoraverseny, Op. 15
Szergej Prokofjev: 5. (B-dúr) szimfónia, Op. 100

karmester

Fischer Iván

Közreműködők

Dimitris Sgouros, zongora