Váltás mobil nézetre

A koncertről

Beethoven 1799-ben, a műfaj története szempontjából kivételesen gazdag 18. század utolsó évében kezdett el dolgozni 1. szimfóniáján. A 29 éves zeneszerző a Haydn és Mozart által teremtett nagy hagyományt vitte tovább a zsánerben alkotott első darabjával. Szimfóniáinak száma töredéke csupán a két nagy előd termésének, ám az 1800 és 1824 között írott kilenc darab mindegyike rendkívül jelentős, az utolsó pedig magányos hegycsúcs a műfaj történetében.
Mind a kilenc szimfónia az újdonság erejével hatott a kortárs hallgató számára, tele meglepetéssel, újítással. Az Allgemeine Musikalische Zeitung tudósítójának lelkes beszámolójában azt olvassuk a bécsi Hofburgtheaterben 1800. április 2-án rendezett hangversenyről, hogy az ítész régen hallott ilyen érdekes koncertet, a végén felhangzó szimfónia pedig „bővelkedett a művészetben, az újdonságban és ötletekben”, igaz, sokallotta a műben a fúvósokat.
Mahler két énekhangra és zenekarra komponált hattételes Dal a Földről (Das Lied von der Erde) című szimfóniáját csak 1911-ben, a komponista halála után mutatták be. A zeneszerzőt babonás félelem tartotta vissza a kilencedik szimfónia megírásától, ezért nem sorszámot, hanem ezt a címet adta a nyolcadik után következő műnek. Mahler 1907-ben ismerte meg Hans Bethge kínai költők nyomán írott Die chinesische Flöte című kötetét, amelyből hat verset zenésített meg. A kortárs kritikus, Paul Bekker a darab kapcsán Mahler „öregkori stílusáról” beszél, amely „csupa fanyar fantasztikum, tele a jövő sejtelmeivel, mint minden nagy művész érett stílusa”.


Részletes program

Ludwig van Beethoven: 1. (C-dúr) szimfónia
Gustav Mahler: Dal a Földről

karmester

Fischer Iván

Közreműködők

Gerhild Romberger, alt
Robert Dean Smith, tenor