Váltás mobil nézetre

A koncertről

Hangversenyünk amolyan mélyfúrás: a műsort egyetlen szerző műveiből állítottuk össze. Az első és az utolsó darab keletkezése között egy évtized sem telt el, de a komponista által megtett út igen látványos.
Beethoven 1799-ben, a műfaj története szempontjából kivételesen gazdag 18. század utolsó évében kezdett el dolgozni 1. szimfóniáján. A 29 éves zeneszerző a Haydn és Mozart által teremtett nagy hagyományt vitte tovább a zsánerben alkotott első darabjával. Szimfóniáinak száma töredéke csupán a két nagy előd termésének, ám az 1800 és 1824 között írott kilenc darab mindegyike rendkívül jelentős, az utolsó pedig magányos hegycsúcs a műfaj történetében.
Mind a kilenc szimfónia az újdonság erejével hatott a kortárs hallgató számára, tele meglepetéssel, újítással. Az Allgemeine Musikalische Zeitung tudósítójának lelkes beszámolójában azt olvassuk a bécsi Hofburgtheaterben 1800. április 2-án rendezett hangversenyről, hogy az ítész régen hallott ilyen érdekes koncertet, a végén felhangzó szimfónia pedig „bővelkedett a művészetben, az újdonságban és ötletekben”, igaz, sokallotta a műben a fúvósokat.
Az 1804 és 1808 közötti négy év terméke az 5. szimfónia, amelyet az első tétel kezdőütemei miatt az utókor Sorsszimfóniának nevezett el. A magyarázat magától Beethoventől származik, aki előszeretettel űzött gúnyt a zenéje mondanivalója felől érdeklődőkből, ám az „így kopog a sors az ajtón” magyarázatot alighanem komolyan gondolta. A művet 1809 decemberében a 6. szimfóniával együtt mutatták be, a hangversenyünkön a két szimfónia közt elhangzó G-dúr zongoraverseny társaságában. Ez utóbbit a rohamosan süketülő szerző 1807-ben még maga tárhatta a közönség elé. A korabeli hallgatót sokként érte a nyitótétel meditatív hangú kezdőfrázisa és a darab számos újszerű vonása.


Részletes program

Ludwig van Beethoven: 1. (C-dúr) szimfónia
Ludwig van Beethoven: 4. (G-dúr) zongoraverseny
Ludwig van Beethoven: 5. (c-moll) szimfónia

karmester

Fischer Iván

Közreműködők

Richard Goode, zongora