Váltás mobil nézetre

A koncertről

20. századi zene 19. századi keretben. hogyan erősíti és hogyan ellenpontozza egymást Schubert és Bartók zenéje? Hogy szól egymás mellett négy remekmű, amelyet első látásra nem gondolnánk összetartozónak? Hangversenyünkön kiderül.
A varázshárfa című háromfelvonásos lovagdráma ma akkor is csupán kultúrtörténeti érdekesség volna, ha elkallódott szövege megkerülne, és valaki színre vinné. A kor önálló műfaja, a melodráma alighanem próbára tenné a 21. századi színházlátogató türelmét, ám a darab kórusai és a csodahangszert birtokló trubadúr románcai Schubert legszebb műveivel egyenértékűek. A műből csak a nagyszerű nyitány maradt meg a hangversenytermek műsorán.
Bartók 1937 augusztusa és 1938 decembere között Székely Zoltán felkérésére írta hegedűversenyét. A hangszíne ektusok és a sok különleges, kevert hangzás miatt a darab kemény próbatétel nemcsak a hegedűsöknek, de a zenekaroknak és a karmestereknek is. Az 1939-es világpremier hangfelvétele máig etalon a darab előadói és közönsége számára.
Bartók Béla 1931-ben hangszerelte meg és rendezte öttételes zenekari ciklusba néhány korábbi zongoradarabját. Ezeket az utolsó kivételével a magyar népdal- kincs ihlette, a ciklust záró Ürögi kanásztánc népdalfeldolgozás, Bartók megjegyzése szerint „Felső-Iregh utolsó furulyása így adta elő a Házasodik a tücsök szövegű dalnak dallamát”.
Schubert szimfóniatermésében az ötödik az egyetlen olyan alkotás, amelyet még a szerző életében nyilvánosan bemutattak. A nem egészen húszéves zeneszerző visszanyúlt a bécsi klasszika mestereihez; a tudósok főleg Mozart hatását mu- tatják ki a műben. Az 5. szimfónia még nem a „Befejezetlen” szimfónia és nem is a Téli utazás hangján szólal meg: nyoma sincs benne rezignációnak, atalos lendületet és derűt hallunk ki belőle.


Részletes program

Franz Schubert: A varázshárfa-nyitány, D. 644
Bartók Béla: 2. (h-moll) hegedűverseny
Bartók Béla: Magyar képek
Franz Schubert: 5. (B-dúr) szimfónia, D. 485

karmester

Fischer Iván

Közreműködők

Leonidas Kavakos, hegedű