Váltás mobil nézetre

A koncertről

„Olyan művet képzelj el, amelyben valósággal az egész világ tükröződik – én magam is szinte csak egy hangszer vagyok, amelyen a Mindenség játszik” – írja a 3. szimfóniáját komponáló Mahler szerelmének, Anna von Mildenburg énekesnőnek Steinbachból, az Attersee partjáról. „Az én szimfóniám olyasvalami lesz, amilyet még nem hallott a világ! A természet teljessége kap benne hangot, s mesél oly mélységes titkokat, amelyeket tán ha álmunkban sejtünk! Elmondhatom Neked, hogy egyik-másik résznél még engem is valami kísérteties érzés fog el, és úgy rémlik, mintha ezt egyáltalán nem is én csináltam volna.”

A szerző önmagával szemben támasztott igényét jól jellemzi az a tréfás epizód, amikor Bruno Walter, a barát és karmesterkolléga, a Mahler-életmű egyik legnagyobb tolmácsolója gőzhajón megérkezett Steinbachba. Szemügyre vette a tájat, mire Mahler megjegyezte: „Nem kell odanéznie, én mindezt már megkomponáltam.” A művet elsőként Walter hallhatta, a komponista zongorán megmutatta neki a kész szimfóniát. Walter így emlékezik meg erről az élményről: „Zenei nyelvének ereje és újdonsága elkábított, az pedig lenyűgözött, hogy játékából azt az alkotó izzást és felemelő erőt éreztem meg, amelyből a mű született. Úgy véltem, csak most és csak a muzsika révén ismerhettem meg őt, úgy tetszett, hogy egész lénye titokzatos természetközelséget lehel; elemi erejét eddig csak sejtettem.” Bruno Walter itt a találó „szimfonikus világálom” kifejezést használta, amely talán a legjobban jellemzi Mahler csodálatos művét.

A zeneszerző három nyáron át dolgozott szimfóniáján, amelyet 1896 augusztusában fejezett be. A legnagyobb terjedelmű, mintegy másfél órás, zenekarra, altszólóra, fiú- és női karra írott szimfónia ősbemutatójára 1902-ben, Krefeldben került sor a szerző vezényletével.


Részletes program

Gustav Mahler: 3. (d-moll) szimfónia

karmester

Fischer Iván

Közreműködők

Gerhild Romberger, alt
A Santa Cecilia Akadémia Énekkara és Gyermekkara