Váltás mobil nézetre

A koncertről

Wolf és Mahler ugyanabban az évben, 1860-ban született. Egy időben tanultak Bécsben, pályájuk keresztezte is egymást, a legtöbb vonatkozásban mégis tökéletes ellentétei voltak egymásnak. „A hízelgőnek szánt elismerés, miszerint »dalszerző« lennék, lelkem legmélyén elszomorít – olvasható Hugo Wolf egyik 1891 októberében kelt levelében. – Hiszen ez nem más, mint szemrehányás, hogy csak dalokat komponálok, és egyetlen más műfajhoz sem értek.” Bármilyen bántónak érezte is Wolf a kategorizálást, a „dalszerző” meghatározás pontosan leírja zeneszerzői életművét. Élete során, amely 1903-ban, egy bécsi elmegyógyintézetben ért véget, háromszáznál is több dalt komponált, ezek közül 24 maradt ránk befejezett zenekari kísérettel.

A 7. szimfónia a „legjobb, túlnyomórészt derűs hangvételű” műve – írja Mahler Emil Gutmann müncheni impresszáriónak és koncertrendezőnek címzett levelében. A jellemzés csak a darab utolsó két tételére, az Andante amorosóra (4. tétel) és a szimfóniát záró grandiózus rondó-fináléra áll. A 7. szimfónia 1904–1905-ben keletkezett; Mahler 1904 nyarán írta a mű két varázsos „Nachtmusik” tételét, a másodikat és a negyediket, a másik három tétel pedig a következő nyár termése volt. 1910-ben feleségéhez, Almához írott levelében felelevenítette a komponálás körülményeit: kínlódva sem volt képes írni. Már-már feladta, és abba is belenyugodott, hogy a nyarat elvesztegette, amikor egyszer csónakba szállt, és az első evezőcsapásokra eszébe jutott az első tétel témája, vagy inkább ritmusa, és alig négy hét leforgása alatt elkészült a teljes szimfóniával. A kész mű egy darabig az asztalfiókban várakozott, mivel még a 6. szimfónia bemutatójára sem került sor. Végül három évnek kellett eltelnie az ősbemutatóig.


Részletes program

Hugo Wolf: Lieder
Gustav Mahler: 7. (e-moll) szimfónia

karmester

Fischer Iván

Közreműködők

Roman Trekel, bariton