Váltás mobil nézetre

A koncertről

A zenei produkció egészen különleges volt. Fischer Iván vezetésével az elmúlt harminc évben a Budapesti Fesztiválzenekar a nemzetközi zenei élet egyik legelismertebb szereplőjévé vált. Ezt bizonyítja a vasárnapi ruganyos, ragyogó és áttetsző Figaro- előadás is” írtja a New York Times hasábjain Anthony Tommasini kritikus a BFZ 2013-as New York-i Figaro-előadásáról. A lap szerint a Figaro – csakúgy, mint két évvel korábban a Don Giovanni – „a New York-i operaszezon fénypontja volt”.
„Egy egészen újfajta színjáték” – így jellemezte művét Lorenzo Da Ponte a Le Nozze di Figaro 1786-ban, Bécsben megjelent szövegkönyvéhez írott előszavában. A korabeli opera buffa hagyományait szétfeszítő mű keletkezésének részleteiről viszonylag keveset tudunk. Da Ponte visszaemlékezéseiből kiderül, Mozart volt az, aki Beaumarchais nyolc évvel korábban bemutatott, majd Európa több országában is tiltólistára tett vígjátékában meglátta a lehetséges operatémát. Da Ponte emlékezetének megbízhatóságát ez esetben alátámasztja az a tény, hogy a komponista, aki amúgy soha nem dolgozott megrendelés nélkül, ezt a művét nem felkérésre írta. A cenzúra tiltásának és a hatalom gyanakvásának megvolt a maga nagyon is érthető oka, a darab cselekménye ugyanis a kor mércéjével mérve felforgatónak számított: az első éjszaka kegyúri jogával élni kívánó grófot szolgája megakadályozza szándékában és nevetségessé teszi. A mű témájából és cselekményéből nem ok nélkül hallja ki az utókor a közelgő francia forradalom földindulásának és égzengésének zaját. Beaumarchais komédiája Bécsben még mindig tiltás alá esett, amikor Mozart és Da Ponte munkához látott. Da Ponte úgy emlékezik, hogy ő javasolta: végezzék el a munkát, és kivárva a megfelelő alkalmat, kínálják fel a kész művet a színház vezetésének, illetve magának a császárnak. A Figaro zenéjének megkomponálására – amennyire rekonstruálható – az 1785. október közepétől november végéig terjedő időszakban került sor. Mozartról írott könyvében Volkmar Braunbehrens abban látja a császári beleegyezés okát, hogy II. József Mozart és Da Ponte műve által akart üzenni az arisztokráciának. Akárhogy történt is, amikor 1786. május 1-jén a bécsi Hofoper bemutatta, majd még abban az évben nyolcszor eljátszotta a (Beaumarchais darabjához képest persze több ponton „megszelídített”) Figarót, a publikum az operairodalom talán legtökéletesebb remekművét hallotta.


Részletes program

Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága

karmester

Fischer Iván

Közreműködők

Hanno Müller-Brachmann, Figaro
Sylvia Schwartz, Susanna
Markus Werba, Il Conte di Almaviva
Miah Persson, La Contessa di Almaviva
Rachel Frenkel, Cherubino
Andrew Shore, Bartolo
Marie McLaughlin, Marcellina
Rodolphe Briand, Basilio/Don Curzio
Filippo Fontana, Antonio
Norma Nahoun, Barbarina