Váltás mobil nézetre

A koncertről

A Teatro alla Scala, vagyis a Milánói Scala a világ egyik legjelentősebb operaháza. Építését Mária Terézia rendelte el, miután az operaelőadásoknak helyt adó színház 1776 februárjában a városban pusztító tűzvészben porig égett. A színház nevében a Scala szó annak köszönhető, hogy elődjét, a hercegi színházat az egykori Santa Maria della Scala templom helyén építették. Építésének idején 24 méter hosszú, 22 méter mély és 20 méter magas színpadával, valamint nézőterének méretével (a megnyitón 3500 ember ült), ez számított az akkori világ legnagyobb operaházának. Ma is a világ első zenés színházai között tartjuk számon, amelyben fellépni kivételes megtiszteltetés.

A Fesztiválzenekar a koncertet Bartók Béla Magyar képek című kompozíciójával kezdi. A zeneszerző 1931-ben meghangszerelte és öttételes zenekari ciklusba rendezte néhány korábbi zongoradarabját. A rövid darabok eredeti jellegén nem akart változtatni, az utolsó kivételével egytől-egyig a magyar népdalkincs ihlette őket. A ciklust záró  Ürögi kanásztánc népdalfeldolgozás, Bartók megjegyzése szerint „Felső-Iregh utolsó furulyása így adta elő a »Házasodik a tücsök« szövegű dalnak dallamát”.

A hangverseny második darabja Bartók 3. (E-dúr) zongoraversenye, mely az 1945-ös év terméséből való. A halálos betegséggel küzdő zeneszerző nem érhette meg darabja bemutatóját. Művét feleségének, a nagyszerű pianistának, Pásztory Dittának ajánlotta, az 1946-os ősbemutatót azonban Sándor György és a Philadelphia Zenekar játszotta, Ormándy Jenő vezényletével.

A Fesztiválzenekar ezen a turnén Mahler IV. szimfóniáját is eljátssza. Fischer Iván szerint van valami különleges, áttetsző tisztaság ebben a szimfóniában. A száncsengők mesébe illő hangja a szerző gyermeki énjéhez, az angyalok, a tündérmesék, a szorongás és a legtisztább, földöntúli szeretet világába kalauzol minket. E gyermeki szimfónia különleges zenekart kívánt: itt nincs helye a komor tubának, a nehézkes harsonáknak, a rézfúvósok súlyos arzenáljának. Jobban illett hozzá a kamarazenekar, amelynek klarinétjai a trombiták hangját utánozzák, amelynek szólóhegedűjét élesebbre hangolják, csak hogy ránk ijesszen, és ahol az egész zenekar könnyedsége Mahler paradicsomának bájos, gyermeki látomását tárja elénk.


Részletes program

Bartók Béla: Magyar képek
Bartók Béla: 3. (E-dúr) zongoraverseny
Gustav Mahler: 4. (G-dúr) szimfónia

karmester

Fischer Iván

Közreműködők

Miah Persson, szoprán
Yefim Bronfman, zongora