Váltás mobil nézetre

A koncertről

A hangverseny első fele Mozarté: 1791-ben, halála előtt nem sokkal írta A varázsfuvolát, amelynek szeptember 30-i bemutatóját ő maga vezényelte a Theater auf der Wiedenben. A mű nyitánya a hangversenytermekbe is megtalálta az útját. Az ifjú Mozart – aki maga is kitűnően hegedült – itáliai tanulmányútjai során ismerkedhetett meg az olasz hegedűversenyekkel, míg Párizsban a francia koncerttípus, elsősorban az olaszból franciává lett G. B. Viotti műveinek stílusa hatott rá. E benyomások hatására is történt, hogy a tizenkilenc éves zeneszerző 1775-ben – egyetlen év leforgása alatt – öt hegedűversenyt komponált. Ezek sorában talán a legnépszerűbb a műsorban elhangzó A-dúr hangnemű, utolsó darab, amely – rondótétele egyik, a kortársak által keletiesnek érzett epizódjáról – a „török” melléknevet kapta.
Mindössze húszéves volt Brahms, amikor először próbálkozott a szimfónia műfajával: első szimfóniavázlatait 1854-ben vetette papírra, ám hamar elakadt a munkában. A folytatásra 1862-ben került csak sor, ekkor majdnem teljesen el is készült az első tétellel, hogy aztán ismét félretegye. Pályáján – legalábbis ami a szimfóniaszerzést illeti – ismét hosszú szünet következett. Másfél évtizedig tartott, amíg az első szimfónia elkészült. Az alkotói folyamat hosszúra nyúlásában szerepet játszott, hogy attól tartott, nehéz lesz kilépnie Beethoven árnyékából, és művét Beethoven „tizedikjének” tartják majd. (Ezt a megjegyzést egyébként többszörösen meg is kapta…) A mű bemutatójára 1876 novemberében, Lipcsében került sor.


Részletes program

Wolfgang Amadeus Mozart: A varázsfuvola – nyitány
Wolfgang Amadeus Mozart: A-dúr hegedűverseny, K.219
Johannes Brahms: 1. (c-moll) szimfónia, Op. 68

karmester

Fischer Iván

Közreműködők

Pinchas Zukerman, hegedű