Váltás mobil nézetre

A koncertről

„A turangalílá szanszkrit szó, (…) jelentéstartalma igen gazdag. Lílá szó szerint annyit jelent: játék, de Istennek világmindenségben folytatott játéka értelmében a teremtés játéka, a pusztítás és újjáteremtés játéka, az élet és halál játéka. Lílá ugyanakkor a Szerelmet is jelenti. Turanga az idő, ahogy rohan, mint a vágtató ló, az idő, ahogy pereg, mint homokórában a homok. Turanga a mozgás és a ritmus. Turangalílá tehát egyszerre mindent jelent: szerelmi dalt, himnuszt a boldogsághoz, időhöz, mozgáshoz, élethez és halálhoz” – írja a címről a komponista, aki szerint a mű „az idő, a ritmus hatalmas polifóniája”.

A tíz tétel sorozata nem alkot lineárisan elmesélhető cselekményt, sokkal inkább a szerelemről és a halálról szóló szürreális meditációk füzéréről van szó. A műnek három „főszereplője” van: a nagyzenekar, a szólózongora és az ondes martenot. A zenekar a terepe a legfontosabb zenei eseményeknek, amit a zongora improvizatív, madárhang jellegű effektusai színeznek. Az ondes martenot (egy Maurice Martenot által 1929-ben feltalált különleges elektronikus hangszer) rendkívüli hangterjedelmével, folyamatos glisszandóval, a legnagyobb zenekaron is átütő éles, mégis emberi hangszínével afféle isteni figuraként veszi ki a részét a zenei történésekből.

A nagyszabású, majd másfél órás, hatalmas apparátuson megszólaló szimfóniára Serge Koussevitzky és zenekara, a Bostoni Szimfonikus Zenekar adta a megbízást. (Évekkel korábban ők rendelték meg Bartóktól a Concertót is.) Az 1946 és 1948 között írott mű 1949. decemberi, bostoni ősbemutatóját azonban nem Koussevitzky, hanem fiatal pályatársa, Leonard Bernstein dirigálta.

Jegyárak

2 500 Ft / 4 600 Ft / 5 900 Ft / 8 400 Ft / 13 600 Ft

Érvényes bérletek

Doráti A (2014/15), Doráti B (2014/15)


Részletes program

Olivier Messiaen: Turangalílâ-szimfónia

karmester

Fischer Iván

Közreműködők

Roger Muraro, zongora
Valérie Hartmann-Claverie, onde martenot