Váltás mobil nézetre

A koncertről

Alekszandr Porfirjevics Borogyin: Polovec táncok

A Polovec táncok Borogyin Igor herceg című torzóban maradt operájának részlete, a mű harmadik felvonásának fináléjában hangzik el. A művet Borogyin saját szövegére kezdte el komponálni 1869-ben, befejezése azonban a komponista halála után Rimszkij-Korszakovra és Glazunovra maradt. A balettbetét önálló zenekari darabként a hangversenytermek műsorának sokat játszott, rendkívül népszerű darabja.

Alexander Glazunov: a-moll hegedűverseny, Op. 82

A mű ajánlása Auer Lipótnak, a világhírű magyar hegedűművésznek szól, aki azt Pétervárott, 1905-ben bemutatta. A kompozíció két nagyobb formai egységre tagolódik. Első tétele — a szokástól eltérően — lassú zene; de eltér a szokásostól az a mód is, ahogyan a zenekari bevezetés helyett mindjárt a szólóhangszer jelentkezik, kötetlenül csapongó, kifejezően beszédes dallamossággal. Ez a szóló néhány ütemmel tökéletesen előkészíti a hallgatót a tétel hangulatára, mondanivalójára: szenvedélyesen izzó temperamentumú, jellegzetesen szláv zene. Ennek a rögtönzésszerű bevezetésnek zenei anyagából épül fel az első tétel, amelynek ragyogó hangszerelése a mester, Rimszkij-Korszakov világhírű iskoláját dicséri. Különösen megkapó a melankolikusan aláhajló, lírai hangulatú második téma. A versenyműveknél hagyományos, virtuóz hangszertudást igénylő szólókadencia közvetlenül vezet át a második — és egyben befejező — tételhez. Ennek hetykén pattogó vadász-témáját trombiták szólaltatják meg első ízben, majd átveszi a szólóhegedű, hogy a lendületes kettősfogásokkal technikai bravúrjának is tanújelét adhassa. A befejezéshez közeledve egyre élénkebbé válik a tempó lüktetése, egyre merészebbé a hegedű kápráztató virtuozitása. A temperamentumos befejezés diadalmas ragyogása méltó a zeneirodalom leghíresebb hegedűkoncertjeihez. (Pándi Marianne)

Ludwig van Beethoven: 7. (A-dúr) szimfónia, Op.92

Beethoven hatodik szimfóniájának befejezése után négy évvel fogott újra szimfónia komponálásába. Az 1811-12-ben írt Hetedik bemutatójára 1813. december 8-ig kellett várni, amikor is Mälzel (a metronóm feltalálója) rendezésében jótékonysági koncertet tartottak „a Hanaui csatában megsebesült osztrák és bajor katonák javára”. Ismervén az estély célját, nem meglepő, hogy az új szimfónia háttérbe szorult egy erre az alkalomra komponált másik Beethoven mű, a Wellington győzelme mögött, de a december 12-i, megismételt előadás már nagy siker volt: a második tételt meg kellett ismételni. Ha a közönség jól fogadta is, a kortársak értetlenkedtek. Úgy érezték, Beethoven felrúgja a zenei formákat, alaktalanságról, káoszról beszéltek. Ma már mulatságos Carl Maria von Weber, a kiváló zeneszerző véleménye: „A Hetedikkel Beethoven végképpen megérett a tébolydára”. „A tánc apotezózisa” – mondta a szimfóniáról Wagner és ha a tánc lényegét elsősorban a ritmusban véljük megtalálni, az elnevezés találó: a Hetedik valóban ritmusával vésődik be a hallgató tudatába, az egyes tételek is sajátos ritmikájukkal nyerik el egyéni arcukat.


Részletes program

Alekszandr Porfirjevics Borogyin: Polovec táncok
Alekszandr Glazunov: a-moll hegedűverseny, Op. 82
Ludwig van Beethoven: 7. (A-dúr) szimfónia, Op.92

karmester

Fischer Iván

Közreműködők

Renauld Capucon, hegedű

Ajánljuk még

Nem találta, amit keres? Kérdése van egy koncerttel kapcsolatban?

Írjon nekünk a bfofound@bfz.hu címre vagy hívjon a +36 1 489 43 30 telefonszámon!