Váltás mobil nézetre

A koncertről

Vivaldi: B-dúr concerto hegedűre és csellóra

Kivételes terjedelmű életművével Vivaldi gyakran ejti zavarba az utókort, amely olykor nem veszi elég komolyan zenéjét. Jól illusztrálja ezt Stravinsky maliciózus megjegyzése, miszerint „Vivaldi egész életében egy concertót írt, de azt négyszázszor”. Pedig Vivaldi fontos újítója a zenetörténetnek. Hogy mennyire az, kihallatszik egyebek mellett a B-dúr kettősverseny túláradó csellószólamából, amelyet helyenként már-már beethoveninek érzünk.

Max Bruch: Canzone; Adagio

Bruch 1838-ban született, csodagyerekként indult: kilencévesen írta első szerzeményét, tíz-tizenegy évesen már koncerten játszották darabjait, tizenhárom éves volt, amikor a Kölni Filharmóniában bemutatták első szimfóniáját. Hosszú élete során végig kitartott ifjúsága romantikus zenei stílusa mellett. Élete alkonyán már menthetetlenül avítt jelenségnek számított, néhány kompozíciója azonban dacolt a feledéssel.

W. A. Mozart: Haffner-szerenád

A Haffner-szerenád 1776-ban, a salzburgi polgármester leánya, Elisabeth Haffner esküvőjére íródott. A szerenád műfaja meglehetősen népszerű volt a korabeli Salzburgban. A Haffner-szerenád főszereplője a hegedű: úgy is mondhatnánk, hogy a mű második, harmadik és negyedik tételében a komponista egy hegedűversenyt rejtett el.

Mendelssohn: 4. („Olasz”) szimfónia

Mendelssohn 1833-ban fejezte be 4. szimfóniáját, amelyben itáliai tartózkodása benyomásait öntötte zenei formába. „Voltaképpen a legtöbb zenét nem a zenének köszönhetem – írja –, hanem a romoknak, a képeknek, a természet derűjének”.

Jegyárak

Minden jegy elkelt!

Érvényes bérletek

Doráti B (2013/14)


Részletes program

Antonio Vivaldi: B-dúr concerto hegedűre és csellóra, RV 547
Max Bruch: Canzone, Op.55
Max Bruch: Adagio, Op.56
Wolfgang Amadeus Mozart: Haffner szerenád (D-dúr), K.250 (mvmts. 1-4)
Felix Mendelssohn: 4. (Olasz) szimfónia

karmester

Pinchas Zukerman

Közreműködők

Pinchas Zukerman, karmester és hegedű
Amanda Forsyth, cselló