Váltás mobil nézetre

A koncertről

Bartók Béla: Concerto

A Concertót Bartók két esztendővel halála előtt, 1943-ban írta. Ez az első műve, amely amerikai emigrációjában keletkezett, négy esztendei hallgatás után. Ebben az időben már fenyegetően gátolta tevékenységében végzetes betegsége, de megbénította alkotóerejét az amerikai életforma számára szokatlan tempója és a megélhetés gondja is.
A Concertót meglepő gyorsasággal, alig két hónap alatt írta, a bemutató azonban több mint egy évet váratott magára: 1944 decemberében vezényelte a Bostoni Szimfonikusok élén Serge Koussevitzky.
A mű címe a barokk zene egyik sajátos, különféle hangszereket és hangszercsoportokat szembeállító – mintegy versengésre késztető – műfajára utal. A három évszázados műfajjal azonban csak annyiban rokon, amennyiben zenekarának egyes hangszereit szólisztikusan foglalkoztatja. Egyebekben azonban távol áll minden stilizálástól és neobarokk utánérzéstől. A Concerto tulajdonképpen egy kortársunk vallomása mindarról, ami e nemzedék sorsának életében törést okozott, annak döntő konfliktusát jelentette. E konfliktus folyamata a mű öt tételéből folyamatos következetességgel bontakozik ki. Erre utal az első tétel – Bevezetés – káoszból kikristályosodó elszánt akarata, tettre kész elhatározása; a második tétel – Párok játéka – népi ihletésű derűje; amelynek kedvesen humoros hangszerkettősei magasztos egyszerűségű korál dallamot fognak közre. A harmadik tétellel az egyén sorsa a mélyponthoz közeledik. Elégia e tétel címe, s a honvágy gyógyíthatatlan sebei okozzák zokogó dallamának fájdalmát. Félbeszakított közjáték a negyedik tétel címe, amelyben a kíméletlen erőszak és a tönkresilányított hazafias eszmények tragikusan egyenlőtlen küzdelme zajlik le. Majd a Finálé az emberiességbe vetett hit mély optimizmusával oldja meg a mű súlyos kérdéseit.
(Pándi Marianne)

Brahms: 4. szimfónia

„Itt fekszik néhány közjáték, amit együttesen általában szimfóniának neveznek… Egyre csak arra gondolok, milyen szíves-örömest kezdeném nálatok a mű próbáit. Egyúttal azt is remélem, hogy a nagyközönség tetszését elnyeri majd. Bár tartok tőle, hogy túlságosan árad belőle a mi hűvösebb éghajlatunk… mert nálunk bizony nem érnek édessé a cseresznyék, Te nem is kóstolnál belőlük!” – írta Brahms készülő negyedik szimfóniájáról barátjának, Hans von Bülow-nak. A zeneszerző soraiból kitetsző aggodalom, amelynek okozója a mű komor hangulata volt, megalapozatlannak bizonyult. Bülow híres meiningeni zenekara 1885-ben nagy sikerrel mutatta be az e-moll szimfóniát, az utolsót a komponista e műfajban írott művei sorában.


Részletes program

Bartók Béla: Concerto
Johannes Brahms: 4. szimfónia

karmester

Fischer Iván