Váltás mobil nézetre
Ivan_Mahler_w

A Budapesti Fesztiválzenekar műsorát, amely - a Bartók-mű vigadozó parasztjainak meghitt zenéjétől a Mahler szimfónia epikus áradásáig - széles skálán mozgott, láthatóan úgy tervezték, hogy az alkalmas legyen a zenekar sokoldalú tehetségének, sokféle arcának bemutatására.

Bartók Magyar parasztdalainak temperamentumos, lendületes hangjai elsőként a magyar vidékre kalauzolták a hallgatót, egyben megcsillogtatva az 58 fős vonóskar telt, gazdag hangzását.

A Lendvay József helyett beugró Kelemen Barnabás Bartók 1. hegedűversenyét játszotta, amelynek első tételét a zárkózott zeneszerző szerelmi vallomás helyett írta az akkor még tizenéves hegedűművésznőnek, Geyer Stefinek. Kelemen előadásában a zene gyöngédséggel és keserédes vágyakozással telt meg. A hegedűverseny után Kelemen két mutatós ráadás, egy Bach Sarabande és egy rövid, nyaktörő Paganini-darab erejéig még visszatért a pódiumra.

A korabeli beszámolók szerint az 5. szimfónia bemutatója után Mahler arról panaszkodott, hogy senki sem érti a művét. Nos, Fischer Iván, aki 1983-ban egyik alapítója volt, és azóta is vezetője a Fesztiválzenekarnak, szakértő idegenvezetőnek bizonyult az 5. szimfónia ösvényein. Irányításával a zenekar valamennyi szekciója lelkesen és nagy pontossággal játszott. Kitűnően szólt a lassú, melankolikus első tétel, mintegy előkészítve az életigenlő, központi Scherzo-tételhez vezető utat.

Fischer több helyütt egyéni megoldásokat alkalmaz, a bőgőket például a zenekar többi tagja fölé és mögé, egy dobogóra ülteti, a Scherzo tételben pedig Szőke Zoltánt, az első kürtöst középre ülteti. Esetében mindez korántsem öncélú trükk, innovatív zenei ötletei roppant hatásosak, kivált az, amikor Szőke Zoltán a közönség felé fordítja hangszerének tölcsérét.

A Fesztiválzenekar szenzációsan izgalmas, fenomenális erejű, gazdag textúrájú Mahler produkciója megragadta, rabul ejtette és több mint egy óráig fogva tartotta a hangversenyterem hallgatóságát.