Váltás mobil nézetre
Brahms Hungarian Dances CD

A napokban 65. életévét betöltő Fischer Iván Magyarország egyik legsikeresebb karmestere. Szinte felbecsülhetetlen, hogy mi mindent tett a budapesti születésű művész hazája zenei életéért. A Magyar Gustav Mahler Társaság egyik alapítójaként a budapesti Mahler Ünnep kezdeményezője volt, 1983-ban pedig saját zenekart alapított, a Budapesti Fesztiválzenekart, amelyet ma is ő irányít. (Fridemann Leipold)

Válogatott zenészekből álló zenekarával már számos díjnyertes CD-t készített a Channel Classics kiadásában. Rendkívül jó a Budapesti Fesztiválzenekar új Brahms-ciklusának fogadtatása is. A jelenlegi harmadik lemezen három Magyar Tánc mellett a 4. szimfónia szerepel, amelyet 1885-ben Meiningenben maga Brahms mutatott be elsőként.

„Milyen csodálatos kezdés: egy befejezetlen dallam, akár egy levél, amelyet hol felkap, hol elereszt a szél. Mily megindítóan megkomponált ez a gyengédség!” – idézi az új Brahms-felvétel tájékoztató füzete Fischer Iván karmestert. Gyengédség: Fischer Iván Brahms-interpretációjában ez a kulcsszó. Gyengéden közelíti meg a romantikus szimfonikus zene e kiváló darabját, érzékenyen bánik a hangzás és a tempó nüansznyi finomságaival. Kezdettől fogva egyfajta szomorúság lengi körül ezt az e-mollban megírt szimfóniát, amely újra és újra fájdalmas hangokban tör fel. Fischer szerves egységben, kontrasztok nélkül viszi végig a zene lendületét. Ugyanakkor szenvedélyes tüzet vár el zenekarától, ahol Brahms ezt előírta, mint például a nehéz léptű andante moderato esetében.

Fanyar cseresznye

Ezt a tételt Fischer nagyszabású szerelmi dalként interpretálja, vonósai mélyen, szívhez szólóan „énekelnek”. Ahol más karmesterek mély érzelmi húrokat pengetnek meg, ott Fischer visszafogott hangzást és vibratókat alkalmaz. A karmester feladata abban áll, hogy a zene intenzitása által érje el mondanivalója erőteljes kifejeződését, nem pedig terjengő szentimentalizmussal vagy patetikus fellobbanásokkal. Fischernél a megszokottól eltérően kevésbé vehemens a szemtelen, vadul feltörő scherzo is. Stájerországi nyaralása során Brahms nem véletlenül írta Hans von Bülow-nak, a meiningeni udvari zenekar karmesterének a 4. szimfónia fanyar karakterére utalva:

„Attól tartok, az íze az itteni éghajlatnak megfelelő. A cseresznye itt nem érik meg édessé, te meg sem ennéd!”

Johannes Brahms

A győzelem és a tragikum ambivalenciája

Ez a fanyarság a 4. szimfónia egyik fő jellemzője. A másik Brahms formai zsenialitása, amely a végső passacaglia grandiózus felépítésében csúcsosodik ki. A Bach egyik kantátájából vett basszusszólamra írt harminc variációt Fischer színesen és kontrasztosan oldotta meg, hol nyugodtan lélegez, hol táncra perdül, de a ritmust mindig következetesen és határozottan kifejezésre juttatja. A mellék- és ellenszólamok is plasztikusan érvényesülnek a hangzásbeli egyensúly megingása nélkül. Ez a Brahms-felvétel új értelmezést nyújt a hallgatóság számára. Fischer Iván koncepciója szerint, amelyet a Budapesti Fesztiválzenekar tökéletesen megvalósít, a fenséges passacaglia nagysága a győzelem és a tragikum ambivalenciájából fakad. Fischer apokaliptikus látomást fűz Brahms 4. szimfóniájához:
„Brahms Oswald Spengler A nyugat alkonya című művében megfogalmazott prófétai előérzettel zárja le szimfonikus művét.”

https://www.br-klassik.de/aktuell/br-klassik-empfiehlt/cd/cd-tipp-ivan-fischer-dirigiert-brahms100.html