Váltás mobil nézetre

Kevés dolog áll távolabb tőlem, mint Friedrich Nietzsche istentagadó, az "emberfeletti ember" ("Übermensch") fenségét fitogtató filozófiája, mégis, érdemes megismerkedni gondolkodásával, mert esendő hitünk megizmosodhat. A két út között - hit vagy hitetlenség - kinek-kinek könnyebb választani.

Richard Strauss 1896-ban írta meg Imigyen szóla Zarathusztra című szimfonikus költeményét Nietzsche ateista főműve alapján, amelynek prófétája, Zarathusztra azt mondja: Isten halott, nincs örök élet, a vallással, az erkölccsel le kell számolni. Éljen az extázis! “Amikor Egyiptomban Nietzsche műveivel megismerkedtem, akinek a vitája a keresztény (katolikus) vallással különösen a szívemből jött, megerősítve éreztem azt az ellenszenvet, amelyet tizenöt éves koromtól fogva e vallással szemben tápláltam” – fogalmazott Strauss. Igaz, a zenetudósok mindig hangsúlyozzák, hogy a szerzőre művének alkotásakor legalább annyira, ha nem jobban hatott a Zarathusztra gazdag költői nyelve, mint az ideológiája. Batta András pedig azt írja Strauss-könyvében, hogy a komponista öregen elhatárolódott Nietzschétől, és sohasem vált filozófiája rabjává, inkább esztétikai élvezetet jelentett számára műveinek olvasása.

Egy biztos: a szimfonikus költemény, amely a Zarathusztra-élmény hatására született és Strauss egyik legnépszerűbb alkotása lett, bombasztikus darab. Ezt maga a zeneszerző is így vélte. Imigyen lelkendezett egy helyütt szerénytelenül: “A Zarathusztra diadalmas! Messze a legjelentősebb, legtökéletesebb formájú, legtartalmasabb és a legegyénibb eddigi műveim közül. A kezdete pazar, a sok vonósállás remekül sikerült, a szenvedély-téma lenyűgöző, a fúga iszonyatos, és a Tanzlied egyszerűen elragadó. [...] Hibátlanul hangszerelt!”

Strauss műve május 5-én a Budapesti Fesztiválzenekar szenzációs előadásában hangzott el a Müpában, Fischer Iván vezényletével. Kirobbanó energiával játszottak, a muzsikában szinte “fürödtek” a zenészek. Minden hangszeres szólam megcsillogtathatta tudását (hadd emeljem ki Eckhardt Violetta hegedűszólóját).

De micsoda döbbenetes ellentmondás! Ihlette ezt a zenét bármilyen filozófia, annyira szédítő és tökéletes, hogy végül csak egyvalamiről szól: az élő Istenről!

Devich Márton, HetiVálasz.hu