Váltás mobil nézetre
Hugo Wolf

1860. március 13-án született Windisch-Gräz-ben. Gyermekkorában édesapjától tanult hegedülni és zongorázni. 1875-től a bécsi konzervatóriumban Wilhelm Schenner növendéke volt zongorából, összhangzattanra R. Fuchs oktatta. 1877-ben fegyelmi okokból elbocsátották az intézményből. Döntő zenei élményeit a Wagner-operák adták; 1875-ben Bécsben hallotta a Tannhäusert és a Lohengrint a szerző vezényletével, akivel személyesen is találkozott. Ettől kezdve Wagner lelkes követőjévé vált, 1881-ben a salzburgi színház másodkarmestere lett. 1882-től újra Bécsben lakottt. 1884-87 között a Wiener Salonblatt c. hetilap zenekritikusaként Wagnert támogatta írásaival, Brahms elleni fellépésével viszont sok ellenséget szerzett magának. 1890-re zeneszerzőként is hírnévre tesz szert, első önálló dalestjét 1892-ben rendezte Berlinben, ahol 1896-ban Wolf-egyesület alakult, egy évvel később pedig Bécsben is. 1897-ben paralízis tört ki rajta, 1898-ban gyógyultnak nyilvánították, de nemsokára végleg az őrültekházába került. Bécsben halt meg 1903. február 22-én. Wolfot a zeneirodalom elsősorban dalszerzőként tartja számon. Míg 1876-77-ben írt dalai még Schumann hatását mutatják, 1882-83-ra megszületnek első érett kompozíciói (pl. Mausfallen-Sprüchlein Mörike szövegére). Ekkor írra Penthesilea c. szimfonikus költeményét is egy Liszttel való találkozás hatására. Működése költők szerint tagolható: 55 Mörike-dal (1888), 53 Goethe-dal (1888-89), Spanisches Liederbuch (Heyse és Giebel verseire, 1890), Italianisches Liederbuch (Heyse, 1890, 1896), Eichendorff-, Keller-, Michelangelo-dalok.