Váltás mobil nézetre
Dimitrij Sosztakovics

(Szt. Pétervár, 1906. nov. 12. – Moszkva, 1975. aug. 8.)
Glazunov ajánlására a pétervári konzervatóriumban zongorát, elméletet és zeneszerzést tanult M. Stejnbergnél (1919-30). Később Sosztakovics is zeneszerzés-tanárként tanítványok sorát nevelt fel a leningrádi, később a moszkvai konzervatóriumban. Zeneszerzőként 1926-ban lépett a nyilvánosság elé (1.szimfónia). Azonnal ismertté vált. Behatóan foglalkozott az európai modern zenével. Az ebben az időben keletkezett darabjai – mint pl. a C-dúr szimfónia, A mcenszkovói járás Lady Machbetje (opera), Az orr (opera) – később okot adott arra, hogy műveit burzsoá-dekadensnek, absztrakt-formalistának bélyegezzék. A Pravda 1936. január 28-i számában éles kirohanást intéztek Sosztakovics ellen, aki néhány művét kénytelen volt visszavonni. A következő évek műveire (szimfóniák, kantáták, versenyművek, kamarazenei kompozíciók) a hatalom kiismerhetetlenül vegyesen reagált: hol elmarasztalták, hol “megdicsérték”. 1960 után enyhült a politikai légkör és Sosztakovics viszonylag szabadon komponálhatott. E korszakára egyfajta önéletrajzi líra, valamint a fiatalkori stílus felelevenítése jellemző. Művei: 15 szimfónia, 2 hegedűverseny, 2 gordonkaverseny, 14 vonósnégyes, hegedűszonáta, 2 kötet prelúdium és fúga (op.34 és op.87).