Váltás mobil nézetre
mozart_110dpi

Osztrák zeneszerző, az ún. “bécsi klasszikus” stílus és egyúttal az egész zenetörténet egyik legnagyobb muzsikusa. Csodagyermekként bejárta majdnem egész Európát: első útján 1762-ben Münchenben és Bécsben lenyűgözi tudásával a hozzáértőket és az arisztokratákat egyaránt. A következő évben egy hosszabb út veszi kezdetét, a német hercegségeken keresztül apjával és nővérével Párizsba, majd Londonba utazik. Ezen az úton írja első opuszait, amelyek – virtuóz billentyűs játékával egyetemben – általános csodálatot keltenek. A visszaút Németalföldön, Franciaországon és Svájcon keresztül nem kevésbé sikeres, bár a sikereket beárnyékolja a kis Mozart betegeskedése. A több, mint három éves körút eredményein felbuzdulva 1768-ban Leopold Bécsbe viszi a fiát, abban reménykedve, hogy Wolfgang operamegbízást kap, de a helyi intrika végül is meghiúsítja a La finta semplice bécsi bemutatását. 1769-ben apja mellett a fiatal Mozart is állást kap a salzburgi hercegérsektől, de még ebben az évben Itáliába indult. Verona és Mantova érintésével érkezett Milánóba, ahol megismerkedik Sammartinivel és Piccinivel, s egy opera komponálására is megbízást kap. Bolognában egy életre szóló fontos kapcsolat veszi kezdetét a Padre Martinivel való találkozással. Rómában nagy feltűnést kelt azzal, hogy egyszeri hallás után, emlékezetből leírta Allegri Miserere-jét, s Mozart Bolognába visszatérve megállja a bolognai Academia dei Filarmonici próbáját is, így a neves intézmény a tagjává fogadja. 1770/71 telén Milánóban megkomponálta és nagy sikerrel bemutatta Mitridate, Re di Ponto c. operáját, majd apa és fia tavasszal visszatért Salzburgba. A következő két évben Mozart további két operát írt milánói megrendelésére, és a La finta giardiniera c. opera buffát (1795) München számára. 1772-ben Hieronymus von Colloredo személyében új hercegérsek került Salzburg trónjára, aki rossz szemmel nézte Mozart „csavargásait”. 1777-ben, a zeneszerző újabb utazási kérelmének megtagadása után, Mozart szakított Salzburggal és anyjával kettesben utolsó nagy útjára indult. Mannheimben, ahol állásban reménykedve hosszabb időt töltött, megismerkedett a Weber-családdal, majd — apja határozott felszólítására — Párizsba ment, ahol azonban huszonévesként nem sikerült megismételnie csodagyermekként aratott sikereit. Anyja halála után, 1778 szeptemberében hazaindul, de otthon nyomasztja Salzburg légköre. Még hercegérseki szolgálatban áll, amikor München számára megírja az Idomeneót (1781), ám nem sokkal ezt követően szakít Colloredóval és független muzsikusként Bécsben telepedett le. 1782-ben elvette feleségül Konstanze Webert, a Mannheimben megismert Weber család középső lányát. Hat gyermekük született, de csak kettő élte meg a felnőttkort. Mozart Bécsben közeli kapcsolatba került Haydnnal és van Swieten báróval, 1785-től a szabadkőműves páholy tagja lett. Az 1786-ban komponált Figaro házasságának a bécsi bemutatót követő prágai előadás hozta meg az igazi sikert, a következő operát, a Don Giovannit Mozart már prágai felkérésre írta. Az egyre súlyosabbá váló anyagi körülmények beárnyékolták Mozart életének utolsó éveit: a Cosi fan tutte, a La clemenza di Tito és a Varázsfuvola időszakában a zeneszerző levelei már kétségbeejtő pénzügyi helyzetről tanúskodnak. Utolsó művét, Walsegg gróf névetlen megrendelésére írt Requiemét már nem tudta befejezni, az utolsó tételeket (Lacrimosa tétel közepétől) tanítványa, Süssmayer komponálta.