Váltás mobil nézetre
Martha Argerich

Az argentin származású Martha Argerichet korunk legjelentősebb zongoraművészei között tartják számon. Háromévesen, 1944-ben szülővárosában, Buenos Airesben kezdett zongorázni. Ötéves volt, amikor a nagyhírű Vincenzo Scaramuzza növendéke lett. (Scaramuzza egy sor világhírű argentin muzsikus mestere volt, tanította többek között Bruno Leonardo Gelbert, Mauricio Kagelt és Enrique Barenboimot, Daniel Barenboim apját is.)

Argerich bemutatkozására 1949-ben került sor, első fellépésén Beethoven 1. zongoraversenyét játszotta. 1950-től rendszeresen koncertezett. 1955-től Bécsben, Friedrich Guldánál, később Stefan Askenazénál, illetve az egykori Schnabel-növendéknél, Maria Curciónál folytatta tanulmányait. 1957-ben két káprázatos versenygyőzelemmel hívta fel magára a nemzetközi zenei élet figyelmét: néhány hét különbséggel megnyerte a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyt és a Busoni-versenyt. A Busoni-verseny alkalmából ismerkedett meg Arturo Benedetti-Michelangelivel, akitől ugyancsak vett órákat.

Nemzetközi karrierje 1965-ben egy újabb versenygyőzelemmel indult: Varsóban első díjat nyert a hetedik Chopin-versenyen. A nyolcvanas évektől kezdve pályáján megritkultak a szólóestek, több kamarazenei és zenekari hangversenyt adott. Lemezfelvételek sokaságát készítette, amelyek közül nem egy rendkívüli kritikai és közönségsikert aratott. A klasszikus repertoár ápolásán túl nagy érdemeket szerzett a huszadik századi zene népszerűsítésében is.

Martha Argerich önzetlen és elkötelezett segítője fiatal pályatársainak. Az utóbbi évtizedekben kamarazene-fesztiválok sora fűződik a nevéhez.