Váltás mobil nézetre
Schmelzer

(1623-1680), osztrák hegedűművész, zeneszerző és karnagy az osztrák barokk zene egyik legismertebb képviselője, aki döntő hatással volt a szonáta és a szvit műfaj fejlődésére. Apja valószínűleg tisztként részt vett a harmincéves háborúban, a komponista különböző katonai táborokban töltötte gyermekkora nagy részét. Nem tudjuk, mikor és hogyan kerül Bécsbe, ahogy azt sem, kik voltak a mesterei. Az első írásos dokumentum, amelyben a neve előfordul, 1643-ból való és az esküvőjével kapcsolatos: a bécsi Stephansdom zenekarának kornettistájaként említik, Egy 1674-es császári határozatban azonban az áll, hogy Schmelzer 1635-ben vagy 1636-ban hegedűsként kezdett az udvari zenekarnál játszani, amelynek 1649-től hivatalosan is tagja lett. Az együttesben a következő két évtizedben betöltött pozíciója nem teljesen tisztázott. A rendelkezésünkre álló kisszámú forrásból arra következtethetünk, hogy Schmelzer rendkívül termékeny zeneszerző és kivételes virtuozitású hegedűs lehetett. 1658-ban, I. Lipót frankfurti koronázásakor ő vezette a hangszeres zenét. Közeli kapcsolatban állt a császárral, aki zenei kérdésekben kikérte a tanácsát. 1665-ben kapta meg az udvari balettkomponista címet. A cím birtokosaként balettbetéteket kellett írnia a korabeli operaelőadások számára. 1671-ben a császár az udvari zenekar segédkarnagyává, 1679-től pedig karnagyává nevezte ki. Schmelzer volt az első nem olasz muzsikus ebben a pozícióban. 1673-ban az uralkodó nemesi címet adományozott neki. 1680-ban a Prágában tomboló pestisjárványnak esett áldozatul. Schmelzer hatással volt tanítványai, Heinrich Ignaz Franz Biber és Johann Jakob Walther zenéjére. Gazdag életművet hagyott az utókorra. Kiemelkedőt alkotott a hangszeres zene területén.