Váltás mobil nézetre
Carlos Chavezc

Carlos Antonio de Padua Chávez y Ramírez 1899-ben a mexikói Popotlában született, családja hatodik gyermekeként. Apját nagyon korán elveszítette, anyja a helyi leányiskola igazgatónője volt. A gyermek Carlos fivérétől, Manueltől kapta első zongoraleckéit. Kilencévesen Asunción Parra növendéke lett, 1910-től pedig Mexikó vezető zeneszerzője, Manuel Ponce fogadta növendékének. Öt évvel később találkozott össze azzal az emberrel, akinek a legtöbbet köszönhett: Pedro Luis Ogazonnal. (Ogazon mutatta be Mexikóban Debussy zenéjét.)

Chávez a zongora mellett zeneszerzés-tanulmányokat is folytatott. Első szimfóniáját tizennyolc évesen fejezte be. Zeneszerzői bemutatkozására 1921-ben került sor. Chávez zongorás szextettje nagy sikert aratott, az újonnan hatalomra került forradalmi kormány pedig balettet rendelt tőle – régi azték témákra. El Fuego Nuevo című darabját azonban elutasították, a bemutatóra 1928-ig kellett várni, amikor is maga a szerző vezényelte művét.
Párizsi tartózkodása idején Paul Dukas bátorította Chávezt, hogy ismerje meg és használja fel a gazdag mexikói zenei örökséget, ahogy azt de Falla teszi a spanyol, vagy Bartók és Kodály a magyar népzenével. Mexikóba visszatérve, immár az Orquesta Sinfónica Mexicana vezetőjeként Chávez hatalmas érdemeket szerzett olyan kortárs szerzők műveinek megismertetésében, mint Bartók, Honegger, Milhaud, Poulenc, Satie, Schoenberg, Stravinsky és Varése. Zeneszerzőként jelentős életművet hagyott az utókorra. 1978-ban hazája egyik legismertebb zenész-egyéniségeként halt meg.