Váltás mobil nézetre
Best of the Proms?

A tökéletesség Magyarországról jön - legalábbis nehéz lehetett másként gondolni kedd este, amikor a Maison symphonique-ban a Budapesti Fesztiválzenekar lépett föl, Fischer Iván vezénylete mellett. A műsoron Sosztakovics, Bernstein és Rachmaninov válogatott műveinek fenséges tolmácsolása szerepelt.

Kezdjük a végén, mivel Rachmaninov II. szimfóniája még a fülünkbe cseng, a teljesség és a tiszta, egyszerű ámulat érzéseit keltve. A Fischer által ragyogóan vezetett muzsikusok zenei adottságaik szélességét és mélységét nem csak abban mutatták meg, hogy egy bonyolult és népszerű mű tolmácsolására vállalkoztak, hanem abban is, ahogyan ezt az egyórás szimfóniát lényük, mi több, lelkük részévé tették.

Hála egyebek közt a muzsikusok “nyitottabb” elhelyezésének – a nyolc (!) bőgő leghátul, az ütősök kétoldalt, a kürtök és a rezek kiemelve stb. – és a karmester dinamizmusának, Rachmaninov művét nem pusztán eljátszották, hanem az emberi psziché és szenvedély meghosszabbításaként élték át. Ha a műsorfüzetben “édesen romantikusként” jellemzik a darabot, hát akkor itt egy szinte erőszakos, őserejű romantikáról van szó,, amely egyenesen fel akarja törni a hagyományos hallgató burkát, hogy annak egy páratlan, rendkívüli élményben legyen része. Mi több, mintha egyfajta organikusságot is érezhettünk volna ennek a II. szimfóniának az előadásában, akárcsak az est többi műsorszámáéban is. Bernstein modernebb, bizonyos helyeken egyenesen jazzes faktúrájú Szerenádjában például a muzsikusok csak úgy hullámzottak a székükön, s a zene efféle fizikai transzpozíciója, ha első látásra véletlenszerűnek tűnhetett is, valójában a zene egy másfajta “belakását”, “megélését” jelentette.

S ehhez hozzá kell még számítanunk a holland hegedűművésznő, Liza Ferschtmann különleges közreműködését, aki, hangszerének igazi cinkosaként, úgyszólván mosolyogva győzte le a Bernstein-darab csapdáit és akadályait. A meleg fogadtatás köszöneteképpen egy másik emlékezetes darab, Bartók Hegedűszonátájának lassú tételét játszotta.

Rendkívüli est volt, amely nagy pompával indult: Sosztakovics Jazz-szvitjének részleteivel, lelkes, tehetséges és a tökéletességet megcélzó előadásával. Küldetés teljesítve tehát a magyarok részéről, akiket szeretnénk nagyon hamar viszontlátni Montréalban.

pieuvre.ca