Váltás mobil nézetre
A Budapesti Fesztiválzenekar a Festival Hallban

Iwán!

Biztosan emlékszel erre a megszólításra, talán még szeretted is, amikor az Internetto főszerkesztője és a fórumozók kedvenc céltáblája voltál. Nekem jó emlék az a kedélyes piszkálódással és néha vérre menő vitákkal teli időszak.

Március elején Viperavilágban címmel írtál a Népszavába a Fesztiválzenekarról és a fontosabb gondolataiddal maradéktalanul egyetértettem. Mégis kell lennie valami különös okának, hogy azóta minden egyes BFZ koncert után eszembe jutsz.

Vajon itt voltál-e, hallottad-e és átéltél-e valami olyasmit, amit a közönség?
Te, aki felkérést kaptál a zenekarról szóló, talán egyszer valamikor elkészülő filmsorozat forgatókönyvének a megírására, és aki egy kicsit ülhettél a zenekarban is, hogy belülről lásd, hogyan működik a zenekar, hogyan élnek a zenészek.

Most a tiltakozás késztet e sorok nyilvánosságra hozatalára. Fent idézett cikkedben kijelented, hogy a Fesztiválzenekar nem azért lett a világ egyik legjobb zenekara, mert nagyságrenddel jobb a többi hazainál, hanem mert szerencséjük volt.  Ez az, amin hetek, hónapok óta képtelen vagyok túllépni.

Iwánom!

Kétségtelen, hogy kell némi szerencse is ahhoz, hogy egy zenekarra felfigyeljen a világ, hogy egymást érjék a jobbnál jobb helyekre történő meghívások, hogy a világsajtó legfontosabb lapjai szuperlatívuszokban számoljanak be a BFZ vendégszerepléseiről.
“On Tuesday and Wednesday nights there was no better orchestra on the planet than the Budapest Festival Orchestra.”  Ezt a The New York Times írta ezév januárjában, miután a Fesztiválzenekar két koncertet adott a Lincoln Centerben.  Szerdán és csütörtökön nem volt jobb zenekar a világon, mint a Budapesti Fesztiválzenekar.

Iwánom! Szerinted azért, mert szerencséjük volt? Nem azért, mert Fischer Iván 1983-ban összeválogatta a hazai zenei élet legjavát, a legkiválóbb muzsikusokat, hogy összegyúrja belőlük a régió legjobb zenekarát?  Nem azért, mert a Fesztiválzenekar a mai napig olyan művészekből áll, akik egytől-egyig szólóban is megállnák a helyüket a világ össze pódiumán? Nem azért, mert egy megszállott és nagytudású ember évtizedeket átívelő, emberfeletti és lelkes munkája van mögötte?  Nem azért, mert a BFZ hátterében dolgozó apparátus az életét tette fel erre a vállalkozásra? Hanem mert szerencséjük volt, mert jókor voltak jó helyen?

Egy frászt, kedwes Iwán!

Tudod én ott voltam az athéni Megaronban, ahol a koncert után őrjöngött a tömeg, ott voltam a Kongresszusi Központban a jubileumi koncerten, ahol a zenekar tagjaiból álló alkalmi és nem alkalmi együttesek más műfajokban is kiválót mutattak, ott voltam minden egyes maratonon (2008 Csajkovszkij, 2009 Dvorák, 2010 Beethoven, 2011 Schubert ) ami ugyancsak a BFZ tagjai páratlan tudására épült. Ők nem csak az est utolsó koncertjén villantottak, hanem napközben is a kamarakoncerteken és nem is akárhogy.

Sajnos Veled egyszer sem találkoztam, de megjegyzem, más zenekarok koncertjein sem. Például Kocsis Zoltán és a NF hangversenyein sem. Amiket én egy ideje nagy ívben kerülök, mert szerintem Kocsis még hazai viszonylatban sem jelentős karmester, sőt, úgy gondolom, kifejezetten rossz. Nem hogy Fischer Ivánnal, vagy Fischer Ádámmal nem lehet egy lapon említeni, de olyanokkal sem, mint Vásáry Tamás, Kovács János, Ligeti András, Pál Tamás, Gál Tamás, Hamar Zsolt, vagy a nemsoká hetvenéves Medveczky Ádám. Ugyanez érvényes a zenekarára, amelyik korábban nem hogy benne volt a hazai élvonalban, hanem Ferencsik János vagy Kobayashi irányítása alatt maga volt az élvonal, ma már csak a hagyomány, a politika és a bő kezekkel mért közpénz sodorja ide meg oda.
A Nemzeti Filharmonikusok lett például a UNICEF jószolgálati nagykövete.

Na bumm! A BFZ meg páratlan zenei élményekkel ajándékozza meg az emberiséget.
Ismerek valakit, akit a rokonsága tárt karokkal vár egy boldogabb országban és csak azért nem települ át hozzájuk, mert az útiköltség alaposan megdrágítaná a BFZ bérletet. Luzernből a MÜPÁ-ba többe kerül, mint a Régiposta utcából… Sokak a nehéz időkben egyedül a BFZ zenéjébe kapaszkodnak és máshova nem mozdulnak ki a lakásukból, csak a Fesztiválzenekar koncertjeire. Másoknak egyedül az jelenti a nemzeti büszkeséget, hogy a magyar kultúra zászlóshajója benne van a világ élvonalában és míg az előző században büszkék lehettünk Bartókra, Kodályra, Dorátira, Széllre, Ormándyra, Fricsayra, Soltira, most van egy világhírű Fesztiválzenekarunk.

Szerintem manapság Magyarországon két olyan zenekar létezik, amelyik MINDIG tökéletesen szól: a BFZ és a Budapesti Vonósok. Valamikor ilyen volt a MATÁV Zenekar, amíg Ligeti András irányította, de sajnos már az is régen volt. A tökéletes megszólalás alatt azt értem, hogy a produkcióban végig benne van a szerző és a hallgatót nem nagyon zökkentik ki fals hangok, problémás kiállások és belépések, vagy éppen szétesések.

Iwánom!

Te is a BFZ barátja vagy, mint én. Mindketten szeretjük, rajongjuk ezt az zenekart.
Én pl. az elmúlt hétvégének minden napját velük töltöttem, mert az idény utolsó koncertje odaragasztott a MÜPA nézőterére.  A The New York Times nem annyira elfogult, mint mi ketten, mégis, szerinte nem volt jobb zenekar a világon, mint a Fesztiválzenekar.
És szerinted? Ugye azt, hogy a BFZ nem emelkedik nagyságrendekkel a többi hazai zenekar fölé és a szerencse sodorta a világ élvonalába, azt nem gondoltad komolyan?

Baráti üdvözlettel: medwe

(az igaz medwe), medwe.blog