Váltás mobil nézetre
fischer_ivan_article-220x130

Fischer Iván műveiből tavaly Bruges-ben rendeztek szerzői estet. A világhírű karmester kompozícióiból néhányat - mint elismerte, némi rábeszélésnek engedve - most a budapesti közönség előtt is bemutat október 13-án és 14-én a Millenáris Teátrumban. Ennek kapcsán beszélgettünk vele (fidelio.hu)

- A szerzői estjén elhangzó művekhez írt ismertetőjében leszögezi, hogy nem modern szerző. Milyen kifejezésmódok, hangzáslehetőségek, kompozíciós ötletek foglalkoztatják?

- Pontosítanám: nem vagyok olyan modern zeneszerző, aki hozzátesz a zenei nyelv fejlődéséhez. Ezt a kérdést már jó ideje úgy közelítem meg, mint a leíró nyelvészek: a nyelv, és szerintem a zenei nyelv is, kommunikációs eszköz, amely nem fejlődik, hanem alakul, változik. A zene azért különös, mert a befogadó, a közönség csak hallgatja, nem beszéli. Olyan, mintha füle lenne, szája nem. De azért értelme van, tehát meghatározható az a zenei nyelv, amit a közönség ért. Nehogy félreértsen, nem a könnyen befogadhatóságról, vagy a kommerszről beszélek. Hanem arról, hogy például az indonéz zenehallgató felismeri a gamelánok különböző hangolásait, míg nekünk, európaiaknak ez semmit sem mond. Ezzel szemben mi halljuk a különbséget Monteverdi és a magyar nóta között, de lehet, hogy ez egy tibeti szerzetesnek nehezen menne. Tehát van közös zenei nyelvünk, és engem ez érdekel.

A teljes cikkért kérjük kattintson ide