Váltás mobil nézetre

Most vasárnap a Royal Festival Hall folyosóin gyakran lehet majd magyar szót hallani. Sokan lesznek, akik ezt az ijesztően idegen nyelvet beszélik, két okból: Londonban január 16-án kezdődik az Európai Unió magyar elnöksége és ekkor ünneplik a zenei világ nagy legendájának, a magyar származású Liszt Ferencnek kétszázadik születésnapját.

A Budapesti Fesztiválzenekar különleges koncerttel készül az eseményre, melyen Haydn, Beethoven és Liszt művei szólalnak meg. A dirigens a zenekar alapító karmestere lesz, a magyar zsidó Fischer Iván.

Fischer géniuszát nem ismeri kellően a zenei világ, holott a világ egyik legeredetibb karmestere. De a zenei működésének kijáró egyetemes elismerés még várat magára. Noha Amerika és Nyugat-Európa vezető zenekarait dirigálta már, végül mindig visszatért szülővárosába, Budapestre, amely – Bécshez vagy Berlinhez képest – a világ zenei térképének szélén található.

Az EU-elnökség és a Liszt bicentenárium kivételes lehetőség Magyarország számára, hogy hírnevét öregbítse. „Magyarországon semmi sem változik – mondja Fischer – de talán megváltozik Magyarország képe külföldön. Magyarország kultúrája igen gazdag, miközben a mostani helyzet zavaros.”

A 2008-as pénzügyi válság nyomán a magyar fizetőeszköz a mélybe zuhant, a munkanélküliség felszökött, az ország pedig csődközeli helyzetbe került. Tavaly a nyíltan rasszista Jobbik párt 47 mandátumot szerzett a parlamentben. A magyar EU-elnökség ellentmondásosan indult: az ország egyik legismertebb muzsikusa, Schiff András zongoraművész a Washington Postnak írt olvasói levélben kérdőjelezte meg hazája alkalmasságát erre a feladatra.

„A helyzet kellemetlen – ismeri el Fischer – de a Fesztiválzenekar koncertjei fontosak az embereknek, beleértve a százezer budapesti zsidót is. A nacionalizmus és a rasszizmus nő, főleg a cigányok iránti gyűlölet. Nekünk szembe kell szállnunk ezekkel a tendenciákkal.”

Fischer zenészcsaládban született Budapesten 1951-ben. Bátyja, Ádám szintén jeles karmester, aki a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát vezényli. Iván legrégebbi emlékei a szovjetek által levert 1956-os felkeléshez kapcsolódnak.

„Öt éves voltam és emlékszem, le kellett mennünk a pincébe, mert lőttek a tankok.” Mindamellett az ötvenes és hatvanas évek „szórakoztatóak” voltak számára. Zenei tanulmányaival – zongora, hegedű, cselló és zeneszerzés – gyorsan haladt.

Később Bécsben tanulta a vezénylés fortélyait a nagyhírű Nikolaus Harnoncourt mellett, aki óriási hatást tett rá. Az áttörés azonban Londonban következett be, ahol 1976-ban megnyerte Rupert Foundation karmesterversenyét. Ezzel megnyíltak számára a kapuk, és vendégkarmesterként dirigálhatta BBC Szimfonikus Zenekarát és a Londoni Filharmonikusokat. De olyan nagyhírű zenekarokat is vezényelt, mint a washingtoni National Symphony Orchestra, aminek nyomán elhalmozták elismerésekkel.

Fischer családi gyökerei Gustav Mahlerre emlékeztetnek: mindkettejük családjában volt olyan boltos a Tátra hegységben. Fischer egyik dédanyja azonban magánál Liszt Ferencnél tanult zongorázni. „Amikor meg akarta mutatni, mi a bécsi keringő helyes ritmusa, végigtáncolta vele az osztálytermet” – meséli Fischer.

A január 16-i koncerten Liszt I. Zongoraversenyét adták elő. A szólista a brit Stephen Hough lesz.  „Liszt Ferenc újító volt, úttörő” – magyarázza Fischer. Egyes műveit ma azért nem értékelik, mert a maguk korában az újdonság volt a legfőbb vonzerejük, ez azonban kétszáz évvel később már nem olyan érdekes.

Fischer 1983-ban alapította a Budapesti Fesztiválzenekart, és számára azóta is ez a legfontosabb minden munkája közül. „Mindig is ez vonzott a legjobban: olyan zenekart létrehozni, amelyik kreatív és érzelmileg is átéli a zenét. Van olyan együttes, amelyikkel együtt zenélni munka. De én azt hiszem, az a jó, ha a zenélés játéknak tűnik.”

Most azt tervezi, hogy csökkenti vendégfellépéseinek számát. „Néhány éven belül szeretném teljesen abbahagyni, és csak a saját zenekaromra összpontosítani.”

Fischer zeneszerzéssel is foglalkozik, és a zsidó gyökerek iránti odaadás itt mutatkozik meg legerősebben. „Néha zenét is szerzek – mondja szerényen – egyszerű, tonális, vokális műveket. Soknak jiddis szövege van. Attól félek, a zeneművek nélkül ezt a nyelvet elfelejtenék. Másoknak is kellene jiddis nyelvű zeneműveket szerezniük.”

Legismertebb darabja az „Eine Deutsch-Jiddische Kantate“ (Német zsidó kantáta) címet viseli. A darabot már számos európai országban és Amerikában is bemutatták, de Angliában még nem.

Vasárnap a Fesztiválzenekar megmutathatja, mire képesek a magyar zenészek. Ám a mostani légkörben, amikor a zenekarok költségvetését Európa-szerte megkurtítják, vajon virágozhat a zenei kultúra?

„A zene mindent túlél – feleli Fischer Iván röviden – én nem aggódom, ez az embereknek életfontosságú.“

The Jewish Chronicle Online, (NN)