Váltás mobil nézetre
figaroo-w

Budapest és New York után az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál közönségét is az ujjai köré csavarta Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar sajátos megközelítésű Figaro házassága előadásával. A világ tíz legjobba között számon tartott zenekar és a világhírű fesztivál hosszú távú együttműködésbe kezdett.

Háromszor hallhatta az elmúlt napokban az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál közönsége azt az operát, amitől 2013-ban hangos volt New York és Budapest. A Fischer Iván által rendezett és vezényelt Mozart-opera, a Figaro házassága a New York Post szerint „egész egyszerűen őrült jó volt”, a The New York Times azt írta, a Figaro – csakúgy, mint két évvel korábban a Don Giovanni – „a New York-i operaszezon fénypontja volt”, a New York Magazine pedig az év legjobb komolyzenei eseményének választotta az előadást.

Ahogy Fischer Iván a budapesti bemutatókor megfogalmazta: „A Figaro esetében a ruháé a főszerep. Át lehet öltözni. Férfiból nővé, nőből férfivá, grófnőből szobalánnyá, hűséges feleségből szeretővé. Azaz szerepet tudok játszani a ruha segítségével. Csodálatos dolog a ruha, mert egyéniséget, nemet, szerepet lehet váltani vele, kiléphetek önmagamból, beléphetek egy másik világba, ami lehet akár mesevilág vagy álomvilág is. Erről szól ez a Figaro-előadás.”

A közönség tapintható izgalommal várta, hogy beléphessen ebbe az álomvilágba, a mese és a játék pedig ezúttal is működött. A Festival Theatre-ben egy tűt sem lehetett leejteni, folyamatos volt a közbetapsolás, az éljenzés és a nevetés.

A közönség a The Times kritikusa szerint is imádta az operát: „Ha egy előadás érdemeit abban mérjük, mennyit nevet a közönség, Fischer Iván furcsa Figarója őrületes siker.” A szerző azt is hozzáteszi, hogy Fischer karmesterként kifogástalan. A The Guardian kritikusa szintén kiemeli, hogy Fischer „meleg, lírai, szépen megformált zenét hoz létre a színpadon”. Ahogy fogalmaz, „a hangzást, a színeket és a muzsikusok személyes varázsát öröm hallgatni”. A The Telegraph szerzője szerint nem fér hozzá kétség, hogy „semmi sem zavarhatta meg Fischer bámulatos, élénk és légies vezénylését” és a muzsikusok „erőfeszítéstől mentes, eleven játékát”.

Az előadás egyik érdekessége, hogy Fischer lebontja a karmester, a muzsikusok és az énekesek közti hierarchiát, és mindenkit egy szintre helyez, teljesen integrálva a zenekart a színpadon. „Mozart is teljes szívével támogatta volna ezt a megoldást” – írja az Edinburgh Spotlight kritikusa, aki így összegzi az élményt: „Az alakítások végig nagyszerűek, a zenekar hibátlan, az énekesek kiválóak. Vidám és túláradó, elsőrangú előadás, tökéletes házassága a zenének és a színháznak, mely az elejétől a végéig fogva tart.”

A világhírű Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivállal a Fesztiválzenekar hosszú távú együttműködésbe kezdett, ennek első fontos fordulópontja az a turné, amely augusztus 18-án zárul Mozart Requiemjével és Prágai szimfóniájával.

A Budapesti Fesztiválzenekart legközelebb szeptember 5-én, a Pozsonyi Pikniken hallhatja a közönség, az évad hivatalosan pedig szeptember 11-én indul a Müpa és a BFZ közös rendezvényével, a Bridging Europe – Európai Hidak fesztivállal, ahol ezúttal minden Ausztriáról szól majd.