Váltás mobil nézetre
Liza Ferschtman- A komolyzene is globalizálódott

Amikor Liza Ferschtmant felhívták, ugorjon be Janine Janseen helyett a Budapesti Fesztiválzenekar turnéján, azzal szembesült, hogy egy sor dolgot most először fog csinálni életében:
Soha nem játszott még Magyarországon és soha nem dolgozott még Fischer Iván karmesterrel.

Ezenkívül sosem játszotta még Leonard Bernstein hegedűre és zenekarra írott Szerenádját.

„Azért ez nem semmi” – kommentálja az esetet.

A 33 éves Ferschtman az Egyesült Államokban talán még nem nagyon ismert, Európában azonban már sokfelé megfordult, egyebek mellett a Concertgebouw zenekar és a Rotterdami Filharmonikus Zenekar hangversenyeinek szólistájaként is.

Orosz zenészcsalád gyermekeként öt éves korában kezdett hegedülni, és többek között tanult az amszterdami konzervatóriumban, ahol Herman Krebbers volt a tanára, majd Ida Kavafiannál, a Curtis Institute-ban folytatta tanulmányait. 2006-ban megkapta a Holland Zenei Díjat, a legmagasabb holland zenei kitüntetést, amely az amerikai Avery Fisher Granthoz hasonlítható.

„Körülbelül tíz éve, a rádióban hallottam először a darabot” – meséli Liza Ferschtman Bernstein művéről – „Európában nem játsszák igazán gyakran.”

Liza akkor megvette mű kottáját és csak úgy magának átjátszotta. Sűrű elfoglaltságai, koncertjei és lemezfelvételei miatt – felvette többek között Beethoven hegedűversenyét is – sosem jutott rá elég ideje, hogy teljesen megtanulja a művet.

„Láttam a koncertműsorban, hogy Janine Jansen játssza, és emlékszem, azt mondtam magamban: ó, de jó Janinee-nak.” (Janine Jansen egészségi okok miatt lemondta a turnét).

Most viszont, hogy Ferschtman maga is eljátssza, úgy érzi, egyre jobban tetszik neki a darab. Jóllehet, Bernstein darabja nem szigorúan programzene, a zeneszerző Platon Szümpozion című művére támaszkodik. A zenekari mű a Platon művében megszólaló filozófusok csoportjának párbeszédeit mondja el, köztül Szókratesz beszédét.

Ahogy a zeneszerző a műhöz írott jegyzeteiben leírja, az öt tétel öt különböző karaktert képvisel, különböző szempontokból beszél az erényről, a vágyról, az odaadásról, a költői álmodozásról egészen a testi harmóniát leíró scherzóig.

A befejezés egy meglehetősen nyers parti, amely nem okvetlenül a görög dáridók hangulatát idézi, inkább a Bernstein által is kedvelt jazz-hatásokat mutatja.

„Ha az ember megnézi a Bernsteinről készült videó-felvételeket, el tudja képzelni, milyen lehetett vele és barátaival egy vacsora, amelyen ilyen intellektuális szinten folyt a beszélgetés” – mondja Liza Ferschtman. Magáról a darabról azt meséli, hogy azt nagyon jó játszani, mivel az előadó a humortól a mélységig sok oldalát megmutathatja benne.

„Fontosnak tartom, hogy a zene elmondjon egy történetet, márpedig ebben a darabban olyan anyag van, amely megszólal.” – véli.

A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenyén a bernstein-mű mellett Fischer Iván vezényletével elhangzik Raschmaninov 2. szimfóniája és Sosztakovics Jazz-szvitje is. Most, hogy kezdenek összeszokni a karmesterrel – eddig négy közös hangversenyük volt – Ferschtmant egyre jobban leveszi a lábáról Fischer Iván szerény, zeneszerző-orientált, műközpontú megközelítése.

Bizonyos tekintetben nagy szabadságot enged az embereknek és felszabadult zenélésre ösztönzi muzsikusait.” – mondja Liza Ferschtman. Vezénylése nem arról szól, hogy ellenőrizze muzsikusait, azt teszik-e, amit ő helyesnek gondol, dirigálása valóban a zenét szolgálja.